Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

I. A szociális kérdés - 1. A rabszolgaság

Görögországban a házi rabszolgák mellett a jobbágyi helyzethez hasonló, enyhébb rabszolgaság fejlődött ki. A rabszolgák száma viszont messze túlhaladta a szabad emberekét.

Spártában a város virágkorában kb. 30 000 teljes jogú polgár, 100 000 jognélküli, de szabad ember és 200 000 rabszolga-heló- ta élt. Hogy a rabszolgák száma túlságosan ne növekedjék, Arisztotelész tanúsága szerint évenként jelentős számot lemészároltak közülük.

Attikában a teljesjogú polgárok száma kb. 20 000 volt, a jognélküli szabadoké 30 000, a rabszolgáké pedig 400 000. Itt a sorsuk valamivel jobb volt mint Spártában. A rabszolgák meggyilkolását törvény tiltotta, de különben az uruk úgy bánhatott velük, ahogy akart.

A rabszolgaságot a görög bölcselők is igazolták. Arisztotelész szerint az ember a tökéletességet csak szellemi tevékenységgel érheti el. Csakis így fedezi fel a szépet és az igazat (Vö. Ethica Nie. I. 2, 1094 b7-ll).

Az állatok és a rabszolgák hasznossága csaknem azonos. Mind az egyik, mind a másik a testi erejénél fogva segíti a családot az életszükségletei kielégítésében. A rabszolgaság a szerzés természetes eszköze, része a háztartásnak. Nélküle képtelenek lennének arra, hogy biztosítsák életfenntartásukat.

Polgárjogot csak azoknak szabad biztosítani, akik minden szolgai munkától mentesek. A kézművesek tagjai ugyan a politikai közösségnek, de éppúgy nem teljesjogú polgárok, mint a rabszolgák vagy az idegenek (Vö. Pol. III. 4-5).

Szókratész is természetesnek tartotta, hogy a szabad ember ne dolgozzék, mert a kézimunka lealacsonyít és a rabszolgák dolga. Az ókori pogányság nem ismerte a fizikai munka erkölcsi értékét.

A római birodalom egész népeket hajtott rabszolgaságba. Minden háborúja egyben rabszolgavadászat is volt. Marius egymaga 140 000 embert hurcolt rabszolgaságba. Egy-egy gazdagabb polgárnak több száz, sőt gyakran több ezer rabszolgája

12