Erdő Péter - Gábor Bertalan - Szalay László: Latin-magyar-szlovák egyházjogi kisszótár - Studia Theologica Budapestinensia 16. (1997)

S

-e vacante, - a szék megüresedése idején; stolica vakantná (335.k.)-e impedita, - a szék akadályoztatá­sa idején; stolica hatená (335.k.) -tribunalis, - a bíróság székhelye; sídlo tribunálu (1468.k.) Prima Sedes: az Első Szék (a pápa); Prvá Stolica (1404.k.) Sedes Apostolika - Apostoli Szent­szék; Apostolská stolica; (1405.k. 1 .§) sedulo - gondosan; starostlivo (I27.k.­3-§) seiunctus, 3 - különvált; oddelenÿ fratres -i, - különvált testvérek; oddelení bratia (825.k. 2.§) seligo, 3 - kiválaszt, választ; vybraf (337.k.3.§) semel - egyszer; ráz (72.k.) seminarium, ii, n. - szeminárium, pap­nevelő intézet; seminár (235.k. 2.§) -maius, - nagyszeminárium; vePkÿ seminár (235.k. 1 .§),-minus, - kisszeminárium; malÿ seminár (234.k.l.§), -interdioecesanum, - egyházmegye­közi szeminárium; interdiecézny (237.k. 1 .§) senatus, us, m. - szenátus (püspöké); senát (495.k. l.§) senior, ius - idősebb (életkor szerint); starsí (119.k.l) sensibilis, 2 - érzékelhető; zmyslovy (834.k. 1.) sensus, us m. - 1. jelentés; zmysel (94.k.l .§)-u proprio, - sajátos értelmében; vlastnÿ zmysel (94.k. 1 .§), 2. érzék, érzés; zmÿsl’anie (855.k.),- responsabilitatis, - felelősségér­zet; zodpovednosf (795.k.) sententia, ae f. - 1. vélemény; mienka (19.k., 127.k.3.§) 2. ítélet; rozsudok latae -ae, - önmagától beálló; na základe vyneseného rozsudku (508.k. 1 .§) ferendae -ae, - utólag kimondható; na základe rozsudku, ktorÿ treba vyniesf (1314.k.)- arbitralis, - választott bíró ítélet; rozhodcovsky rozsudok (1716.k.),- condemnatoria, - (el) marasztaló ítélet; odsudzujúci rozsudok (489.k. 2.§, 1333.k.2.§) rég.: - declaratoria, - megállapító ítélet; zisfujúci rozsudok- definitiva, - perdöntő ítélet; defínitívny rozsudok (489.k.2.§)- interlocutoria, - közbeszóló ítélet (mellékes ügyben); ciastkovÿ rozsudok (1589.k. 1 .§), iudicialis, - bírói ítélet; súdny rozsudok (290.k.l.) seorsim - külön; osve (377.k.2.§) seorsum - félrevonulva; utiahnuf sa (1668.k. l.§) separatim - külön; osobitne (165l.k.) separatio, nis f. - 1. különválás (házas­társaké); odlúcenie (104.k., tac. 1141), 2. elkülönülés (a világtól); odlúcenie (od sveta) (607.k. 3.§); 3. kiválás (tagé az intézményből); 87

Next

/
Thumbnails
Contents