Erdő Péter - Gábor Bertalan - Szalay László: Latin-magyar-szlovák egyházjogi kisszótár - Studia Theologica Budapestinensia 16. (1997)
R
regio, onis, f. - vidék, régió; krajina (294.k.)- ecclesiastica, - egyházi régió; cirkevná oblasf (tac 431, 433- 434.k.) rego, 3 - irányít, kormányoz; riadif (370.k.) regula, ae, f. - szabály; pravidlo (95.k., 372.k.l.§) pro -, - általában; pravidlom (431.k.2.§) regula (a szerzetesi szabályzat egy formája); regula regularis, e - szabályozott; regulárny (613.k. 1 .§) canonicus -, - szabályozott kanonok; regulárny kanonik(613.k.l§). clericus-, - szabályozott pap; regulárny kiérik regulariter - rendszeresen, rendszerint; obycajne (1464.k.) reicio, 3 - elvet, visszautasít; zamietat’ (1506.k.) reincidentia, ae, f. - visszaesés (a büntetésbe); upadnutie (do trestu) (1357.k.2.§) relatio, onis, f. - 1. kapcsolat; kontakt (364.k.3) 2. jelentés; správa (399.k.2.§) relativus, 3 - viszonylagos; relatívny ( 1084.k. 1 .§) incompetentia -a, - viszonylagos iile- téktelenség; relatívna nekompetencia (1407.k.2§) impotentia -a, - viszonylagos impotencia; relatívna impotencia relator, oris, m. - előadóbíró; relátor (tac.1428. 1429.k., 1609.k. 3.§) relaxatio, onis, f. - 1. kötelező erő felfüggesztése; uvol’nenie (85.k.) 2. pihenés; oddych (1247,k.) relegatio, onis, f. - elűzés; vypovedanie (412.k.) religio, onis, f. - 1. vallás; nábozenstvo (364.k.6) 2. vallásosság; náboznosf (683.k. 1§, 1191 .k. 1 .§) religiose - gondosan; svedomite (767.k.4§) religiosus, i, m. - 1. szerzetes; rehol’ník (607.k.l.§, 661.k.)-a votis perpetuis, - örökfogadalmas szerzetes; rehol’ník s dozivotnÿm sl’ubom (1394.k.2.§) institutum -um, - szerzetes intézmény; rehol’nÿ institut (103.k.) 2. vallási; nábozensky reliquia, ae, f. - ereklye; relikvia (tac. 1186) remedium poenale - büntető óvin-téz- kedés; trestnÿ liecivÿ prostriedok (1312.k.) remissio, onis, f. - elengedés (büntetésé); odpustenie (trestu) (992.k.) remitto, 3-1. utal (pl. a másik jogrend normájára); odvolávat’ sa (22.k.) 2. elenged (bűnt, kötelezettséget, büntetést); odpúsfaf (hriech, trést) (963.k. 1203.k, 1354.k. 1 .§) 3. visszaküld; vrátif (1654.k.2§, 1669.k.) 79