Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

középkor gazdasági életében közvetve, exportkereskedelmük és importjuk révén vesznek részt. Ez utóbbiakat H. Ammann némileg másodrendűnek tartja. Joris megítélése szerint ez az osztályozás egyes központokra nem alkalmazható, pl. Metz és Strassbourg jóllehet több mint 20.000 lakosú, nincsen sem aktív export-kereskedelme, sem jelentős ipara. Ellentétes példaként említi Huy-t és Dinan-t, melyek helye a regionális kereten kívül van, ahová pedig — az osztályozás szerint — középvárosi helyzetük a priori „bezárja" őket. A szerző az Ammann által felállított hierarchiát a középkor viszonyaira nem alkalmazható, modern koncepció kivetítéseként értékeli, miként a szintén itt bemutatott, Gilissen nevéhez fűződő másik tipizálást. Gilissen a városokat jogi státusuk szerint különbözteti meg: szuverén-, privi- légizált- és adminisztratív-város mivoltuk alapján.

Joris szerint az előzőekben ismertetett megközelítések a módszertan síkján szerencsés megközelítések ugyan, de a különféle osztályozási, tipizálási kísérletek olyan előzetes város-koncepcióhoz kötődnek, mely csak az elméletben, s a szerzők „gondolataiban létezik". Ezt Edith Ennen munkásságára is érvényesnek tartja, bár elismeri azt a kétségbe nem vonható érdemét, hogy a város-kezdetek kérdését majdnem teljes európai földrajzi kiterjedésben vizsgálta s ennek során jól jellemzett „város-vidékeket" határozott meg.15 Az ókorból a középkorba való átmenet időszakában Ennen három régiót határolt el: 1) Germán, északi terület a Rajnától keletre és Skandináviában. Ezt a részt nem befolyásolta a Földközi-tenger vidékének városi kultúrája. 2) Észak-franciaországi és rajnai-dunai területek, ahol az ókori előzmények nyomtalanul tűntek el. 3) Déli vidékek, ahol a római városi hagyományok tovább élnek. A kontinuitás a településformában, életmódban és a földfoglalás rendszerében mutatható ki. Ennen jól érzékelhetően a városfejlődést az urbanizmus látószögéből az ókori városhoz méri. Ez — Joris megítélése szerint — azért nem szerencsés, mert ezzel a város-lét időleges megnyilvánulása válik viszonyítási alappá. A változó város-fogalmat egy másféle kronológiai keret job15 Ennen, 1953.

13