Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé - Körmend és Radna

nem a magyar oklevél különös jelentőségét is aláhúzza: „...Omnes iu- dices a principe administrationem accipere debent...", ill. „...Omnis iurisdictio et omnis districtus apud principem est...".

A radnai oklevél idézett részének megfelelő hely: „...potestas constituendorum magistratuum ad iustitiam expediendam...". Ez a megfogalmazás a lex Regalia ama részében olvasható, amelynek indító szavai: „Regalia sunt hec..."

A konstanzi béke szerint ( azaz a császár katonai veresége után) a Lombard Liga városait szabadon választott konzulok kellett, hogy kormányozzák; hatalmukat formálisan mindenesetre a birodalom ruházta rájuk, mivel őket, ha nem volt hagyományos a püspök általi invesztitúrájuk, évente a császár nuntiusa, s legalább 5 évenként maga a császár kellett, hogy invesztiálja. A választott személyek bírói hatalommal való felruházása az uralkodónak nem földesúri, hanem államfői ténykedése volt.362

A jogi személyiséggel rendelkező »városok« jelentős része utólag -— mint jeleztük — még a királyi kiváltságlevelet is elnyerte. Ezek a kiváltságlevelek ugyan, kevés kivételtől eltekintve, nem a »város«- nak a létesítését tartalmazták, de fontos jogosítványok birtokába juttatták, megteremtették »város« létüknek anyagi szubsztrátumát.

A már említett universitas-ok (Sopron, Pozsony, Radna stb.) keletkezésének körülményeit nem ismerjük. Utólag elnyert kiváltságlevelük sem utal erre. Spontánul kialakult de facto universitasok voltak. Az universitas alapvetően kétféle lehetett: az universitas facti és az universitas iuris. A kettő közötti különbséget beneventumi Roffredus (+ 1243 k) így fogalmazza meg: „Ennek a castrumnak az universitas- a vagy universitas facti, ez nem tartozik ránk, vagy universitas iuris, ekkor mutasd nekem a császári kiváltságlevelet'7363 Az universitas iuris (= universitas de iure) tehát a felsőség által elismert testület volt. Hazai földön a fentebb említett testületek universitas-nak vallják magukat, akként is működnek, a közös tulajdont legtöbbször pecsétjük testesíti meg.364 A király sem nem engedélyezi, sem nem tiltja ezt a testületvoltot, avagy a pecséthasználatot. Ezzel lényegében hallgatólagosan elismeri létüket. Más esetben pedig az által válnak universitas iuris362 Haverkamp 1987. 39. és köv. old.; Ficker II. 193. old.

363 Michaud-Quantin 1970., 125. old.

364 Vő. 352. jegyzet.

134