Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

formákat ölt. Ezt az alaptételt a Joris által pontatlanul idézett jogász Petit-Dutaillis, aki a kommuna létezésének kérdéseivel foglalkozott s ennek során mind a francia, mind az angol várostörténészek módszerére kitért, így fogalmazta meg: „Már pedig lehetséges ilyen meghatározott időszakban rövid és szabatos meghatározást adni a kommunáról, mint ahogyan az angol tudósok is eljutottak azoknak az őszintén szólva bonyolult jellemző tulajdonságoknak a megfogalmazásához, amelyek a borough-ot megkülönböztetik. De ezek az intézmények eléggé rohamosan fejlődtek ki. Ez nem olyan meghatározás lesz, amelyet adni szokás, hanem egymást váltó meghatározások."12 Ebbe a gondolatkörbe illeszti Joris a régész J. Hubert véleményét is, mely szerint „a nagyközépkori cité-k éppúgy különböztek az ókori cité-től, mint a középkori ville-től."

A város-mivolt sokoldalú megközelítésének igénye hívta életre az új kategóriákra építő várostörténetet, a várostipológiát. Minden olyan történész — írja —, aki elég széles földrajzi keretben foglalkozott a probléma tárgyalásával, kénytelen volt szembe nézni a városok osztályozásának (vagyis burkoltan meghatározásának) szükségességével. Először Ganshof módszerét említi, aki már a város terjeszkedésének több egymást váltó szakaszát különböztette meg: a város előtti mag, kereskedő település, első (város)fal, további terjeszkedések.13 Ganshof a regionális különbségeket nem emelte ki. Joris ezután H. Ammann felfogását ismerteti, aki az empirikus osztályozást állította előtérbe, a népességszámra alapozott s ezt különböző gazdasági tényezőkkel (a külkereskedelem szerkezete, az export-ipar vitalitása stb.) kombinálta.14 Ammann három városkategóriája a következő: nagy, közép, kisváros.

A nagyváros jellemzői: 10.000-nél több lakosainak száma, kiterjedt külkereskedelme van, nagy kiviteli ipara, főként fegyverekből és posztóból. Ide tartozik:. Gent, Brügge, Nürnberg, Köln, Lübeck, Firenze, Paris. A közép-város ismérve: 2-10.000-ig teijedhet a lélekszám, gyér az export-kereskedelme; jelentősége a regionális és kézműves vásáron alapul. Példaként Trier, Mainz, Tóul, Verdun városokat sorolja ide. A kisvárosokban a népességszám 2.000 fő alatt van, a késői

12 Petit-Dutaillis, 16. old.

13 Ganshof, 1943.

14 Ammann, 1969.

12