Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé

Okfejtésünk más irányú indoklására feltétlenül szükséges Buda bíróválasztási gyakorlatának bemutatása. Budának már az első kiváltságlevele tartalmazza, hogy a választott bírót a királynak be kell mutatni. A közös vagyon (=fal) kapcsán már említett oklevél (1276), ezt még hangsúlyozottabban fogalmazza meg: „...szabad választásukból azt nyerjék el villicusnak, akit akarnak, amint ez feljebb ki van fejezve nagyatyánk privilégiumában ...(ex electione sua libera assumant in villicum, quem volunt, prout in tenore privilegii avi nostri superius est expressum)". A két oklevél teljes összhangban van: a „szabad" bíróválasztás a királyi megerősítéssel jár együtt. Körmend és Radna tárgyalásánál ennek okára, jelentőségére bővebben is kitérünk.

A korábban említett településektől eltérően, teljesen másként kezdi el város-létét Zágráb. Kiváltságlevelét, mint említettük, 1242-ben IV. Bélától kapja, ez az oklevél alapító-létesítő aktust rögzít. A benne található római-kánonjogi nyomok (Digesta, Gratianus) vezetnek el az oklevél ama részéhez, amelyben határozott fogalmazásban áll előttünk az universitas civitatis, élén a bíróval, akit „undecunque voluerint" választanak, miként Grothusen írja, ez a podesta-választás jellemzője Itáliában. Mivel Buda esetében már kifejtettük a rector=podesta volt azonosságát, Zágráb és Buda e tekintetben joggal állítható párhuzamba, s ezt csak aláhúzza az a tény, hogy mind a két városban létezik a közvagyon, a közösség közös tulajdonának — a zágrábi oklevélben az „utilitas civitatis"-nak — meghatározása. Ez a zágrábi kiváltságlevél is, és ennek 1266. évi átírása — szintén IV. Bélától — nagyon fontos mondanivalót tartalmaz. Szinte megmagyarázza, hogy mit jelent ennek a „szabadon választott" bírónak a jelenléte az oklevélben. Teljesen azonosan az oklevelek erről így írnak: „...Cives autem liberam habeant (Grothusen által közölt 1266. évi oklevélben: habent) undecunque voluerint eligendi facultatem iudicem civitatis nobis presentandum...", a szöveg tehát eddig megvilágítja a budai gyakorlatot, de kiegészítést is tartalmaz: „...et mutandi eundem annua- tim pro sue arbitrio voluntatis...".349

«s1 nélkül, Elenchus nr. 147; Volterra 1236: „officium rectorie vel potestarie”; S.

Gimignano 1241: 11. Frigyes: .....ut possint eligere rectorem vel potestatem...”,

azaz poclesta és a rector szinonim megjelölés. Ficker IV. 382. és 393. old.

349 Grothusen, 126-139. old.: RMA 442-445. old.

127