Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
I. Jogelemek - intézmények - város - A történetírás a német városokról: kérdésfeltevések, irányzatok, viták
A XIII. században Roffredus glosszátor a burgus-t és a vicus-t egymás szinonimájaként, település értelemben használja. Michaud- Quantin az angol borough-burgus azonosságát vallja, azzal a megszorítással, hogy az angol borough-t az 1200-as évektől a liber jelző kísérheti. A burgus-t germán eredetűnek tartja. Megállapítása majdnem azonos Anderssonéval, azzal kiegészítve, hogy olyan új településre is vonatkozik ez a szó, amely régi lakott vidékek peremén, vagy kívülük keletkezett. Egyes burgusok a városok függelékei (faubourg, olykor suburbium). A lakosság eredeti középpontjához új lakosokból álló mag csatlakozott, s mindaddig együtt éltek, míg olyan új fal nem épült, mely az új lakosokat övezte. Felhívja a szerző a figyelmet arra is, hogy ezt a jelentését emelte ki Beyerle is tanulmányában. Ennek a burgus-nak jövője van. A végleges város a burgus-nak a civitas-szal való egyesüléséből s mindezen elemektől képviselt erők egyensúlyából fog kialakulni. Michaud-Quantin ennél alacsonyabb rangú, szélesebb értelemben vett burgus létéről is ír, mely a népességnek olyan új centrumaira vonatkozik, melyeket különböző (főleg gazdasági, néha katonai) okokból alapítottak egész Nyugat-Európában a XII-XIII. században. Találóan jegyzi meg: a burgus mindig az újdonság, az új alapítás jellegét hordozza, akár régebbi lakossági centrumokra támaszkodik, akár nem.293 294 A burgus körüli ellentmondások rendezése azért vált szükségessé, mert közismerten e szóból eredeztetik a burgensis-t. S ez nemcsak német területre érvényes. Francia földön a városfejlődés és az emberek, a bourgeoisie keletkezésének folyamatát Chédeville a burgensis szó megjelenésével kapcsolja össze/ A német várostörténetírás a fogalmak vizsgálatával egyidejűleg nagy súlyt helyezett a „Stadt und Herrschaft" viszony elemzésére. E szempontból nagyon lényeges Flaverkamp megállapítása: „A birodalmi Itáliában a városi lakosság egyesülése a szabad személyes jogállás alapján mehetett végbe, s ettől eltér még a német püspöki városok helyzete is, ahol egyidejűleg az egy vagy több úrhoz fűződő, még leibrecht-i (proprius-i) szempontból is lényeges kapcsolatok a censualistáktól 293 Michaud-Quantin 1970. 121-125. old. F. Beyerle itt említett munkája: Zur Typenfrage in der Stadtverfassung. ZRGA 50., 1930. 294 Planitz i m. 100. és köv. old.; Ermen, 99. és köv. old.; Andersson, 270. és köv. old.; Chédeville: A francia területek... fejezet i.v. szöveg és a 8. jegyzet. 109
