Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Jegyzetek - I. Órigenész élete és személyisége

apologétique 45 (1927) 513-526, 679-691; J. DANIÉLOU, Origène, Paris 1948. 36-37.

90 Vô. De vir. ill. 56.

91 Vő. Euszebiosz, HE VI 28.

92 E műről és a vértanúságról szóló irodalmat lásd: J. QUASTEN, Initiation aux pères de l'Église, tome II, Roma 1956. 87-90; P. HARTMANN, Origène et la théologie du martyre, in Ephemerides Theologicae Lovanienses 34 (1958) 773-824; G. LOMIENTO ILpaypa e Ae£iç nelVExhortatio ad Mar- tirium di Origene, in Vetera Christianorum 2 (1965) 25-66; G. BARDY, La vie Spirituelle d'après les pères des trois premiers siècles, tome II, Paris 1968. 126-134.

93 Vô. P. NAUTIN, Origène, Paris 1977. 76. A szerző azonban mégis elfogadja NEUMANN bizonyítását az euszebioszi időpont helyességéről (vö. K. ]. NEUMANN, Der römische Staat und die allgemeine Kirche bis auf Diokletian, Band I, Leipzig 1890. 228)

94 Palladius, Hist. laus. 63.

95 I. m. 220.

96 H. CROUZEL, Origène, Paris 1985. 54.

97 I. m. 224; HE VI17. Korábban már K. J. NEUMANN is ezt az álláspontot képviselte: „Die Nachricht des Palladius einfach wertlos" (vö. i. m. 229), valamint O. BARDENHEWER, Geschichte der altkirchlichen Literatur, Band II, Freiburg im Breisgau 1903, 81: „Die Richtigkeit dieser Angabe des Palladius unterliegt jedoch schweren Bedenken."

98 H. CROUZEL, Origène s' est-il retiré en Cappadoce pendant la persécution de Maximin le Thrace? Bulletin de Littérature ecclésiastique 64 (1963) 195-203.

99 Vô. J. DANIÉLOU, Origène, Paris 1948. 37: „Origène continue les mêmes activités qu'à Alexandrie."; H. CROUZEL, SC 148, Paris 1969, 12: „II n' est pas concevable que le maître ait changé substantiellement de méthode dès son passage de la première ville dans la seconde.": P. A. VAC- CARI, Di université cristiane, in Civiltà Cattolica 68 (1917) 428: „Origene non ha fatto ehe trasportare a Cesarea le abitudini della scuola di Alessandria; e la descirzione delle lezioni della capitale palestinese e uno specchio fedele di quelle della metropoli egiziana."; A. KNAUBER úgy gondolja, hogy a caesareai iskola egyfajta missziós intézmény volt, amely elsősorban a kereszténységgel szimpatizáló pogány fiatalok felé fordult, akik még nem döntöttek szükségszerűen a keresztség mellett. Őket Órigenész a filozófiai oktatás által vezette el a keresztény tanításhoz. H. CROUZEL ezzel szemben nem zárja ki a lehetőségét a keresztény tanítványok jelenlétének. (Vö. L'école d'Origène à Césarée, in BLE 71 (1970) 15-27. Ld. még: J. A. McGUCKIN, Caesarea Maritima as Origen knew it, in Origeniana Quinta, Leuven 1992. 3-25.

57