Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Jegyzetek - I. Órigenész élete és személyisége

100 Grégoire le Thaumaturge: Remerciement à Origène, SC 148, Paris 1969. trad. H. CROUZEL.

101 H. CROUZEL, Bibliographia critique d'Origène, Supplément I, Steen- brugge 1982,254.

102 I. m. 86.

103 Vb. Euszebiosz, HE VI 30: „Theodórosz, akit Grégoriosz néven is ismerünk."; Jeromos, De vir. ill. 55: „Theodórosz, akit később már Gergelynek neveznek."; Euszebiosz, HE VI 14: „A pontuszi egyházakat Grégoriosz és testvére, Athénodórosz irányította, akik Órigenész tanítványai voltak."

104 Lettre d'Origène à Grégoire, SC 148, Paris 1969. trad. H. CROUZEL.

105 P. NAUTIN, art. Grégoire dit le Thaumaturge, in Dictionnaire d'histoire et de Géographie ecclésiastiques, Fascicule 126, Paris 1987. 39-42.

106 Euszebiosz Pamphilosz Apológiájában már csak a Gergely nevet említi. Vö. Szókratész, HE IV 27: „Pamphilosz, Órigenészről írt könyveihez csatolta Gergely Órigenésznek ajánlott beszédét."

107 Vö. H. CROUZEL, Faut-il voir trois personnages en Grégoire le Thaumaturge, in Gregorianum 60/2 (1979) 287-320.

108 HE VI 30.

109 I. 3-9.

110 V. RYSSEL, Gregorius Thaumaturgos. Sein Lehen und seine Schriften, Leipzig 1880,12.

111 P. KOETSCHAU, Des Gregorios Thaumaturgos Dankrede, Freiburg 1894, XI-XII.

1121. m. 82,381,382,433.

113 Vö. i. m. 405.

114 Horn. Sam. I, 1: „Nolite ergo illud in nobis requirere quod in papa habetis Alexandro." H. CROUZEL is úgy véli, hogy a Sámuel születéséről szóló homíliát Órigenész Jeruzsálemben Alexander püspök jelenlétében mondta el, de nem említi az átköltözést. (Vö. Origène, Paris 1977, 53-54.)

115 Vö. Horn. Gen VII, 2; XII, 4; XIII, 3; Horn. Lev. I, 1; Horn. Le. XXV, 6; Com. Rom. VIII, 8.

116 Általános irodalom erről a témáról: G KRETSCHMAR, Origenes und die Araber, in ZTK 50 (1953) 258-280; J. A. FISCHER, Synoden mit Origenes, in Ostkirchliche Studien 29 (1980) 97-117; J. DANIÉLOU, L'Église des premiers temps, Paris 1986,196: „Órigenésznek már alexandriai korából jó kapcsolatai voltak Arábiával, amelynek a kezdete már Pantainoszig visszavezethető. Arábia Alexandria zsidó-keresztény egyházának missziós területe volt." A szerző még hozzáteszi, hogy Arábiában „nem az ortodoxia és a heterodoxia, hanem a görög és a semita szellem állt szemben egymással." (200.)

58