Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Jegyzetek - I. Órigenész élete és személyisége

fogadta el minden egyház: „Damnatus a Demetrio episcopo, exceptis Palestinae et Arabiae et Phoenicis atque Achaiae sacerdotibus, in damnationem eius consentit orbis." (Vö. Jeromos, Ep. 33) Kitűnik, hogy azon országok püspökei nem írták alá Origenész elítélését, amelyeket személyesen meglátogatott. A. v. HARNACK lehetségesnek tartja, hogy Photiosz Héraklaszt Démetriosszal összetévesztette, amikor azt állítja, hogy Démetriosz utódja Órigenészt ismét kiátkozta. Erről azonban Euszebiosz nem számol be. (Vö. Chronologie der altchristlichen Litteratur bis Eusebius, Leipzig 1904. 33. No. 2.) 76 Vö. HE VI 8,4. 77 Vö. De vir. ill. 54; Bibi. 118; Démetriosz Pontianosznak, a római egyház püspökének is írt levelet, aki egy római zsinaton elfogadta az ítéletet. (Vö. HE VI 23,4; Photiosz, Bibi. 118; Jeromos, Ep. 33,5). A kutatók egyér­telműen elítélik Démetriosz viselkedését: Ch. BIGG, The Christian Plato- nists of Alexandria, Oxford 1886. 36: „Demetrius, an unlettered rustic, married man.. .he was seated almost by force in the throne of St. Mark."; A. v. HARNACK; The Encyclopaedia Brittanica, 14 edition, London 1929. 900: „Probably the bishop was jealous of the high reputation of the teacher/'; H. CHADWICK, Early Christian thought and classical tradition, Oxford 1966. 159: „There was no questioning of Origen's doctrine, but only a dispute about technical matters of Church order and canon law, while the motives of Demetrius are made out to be no more than per­sonal envy."; E. TROCMÉ, Encyclopédie de la Pléiade, volume II, Paris 1972. 270: ,,1'évêque Démetrius, s'efforça toujours d'empêcher le théolo­gien d'avoir des contacts avec le peuple chéritenne et, dans ce but, ne lui accorda jamais l'ordination sacerdotale." 78 Jeromos utalásából csak Démetriosz gyengesége tűnik ki: „non propter haeresim. . . sed quia gloriam eloquentiae eius et scientiae ferre non poterant." (Vö. Ep. 33,5) Néhány szerző kizárja, hogy Origenész tanítása ellen felléptek volna. (Vö. E. de FAYE, Origène, sa vie, son oeuvre et sa pensée, tome I, Paris 1923. p. 35. No. 3.; M. VILLAIN, Rufin d'Acjuilée, la querelle autour d'Origène, in RSR 27 (1937). 79 Die Chronologie der altchristlichen Litteratur bis Eusebius, Band II, Leipzig 1904. 32. R. GÖGLER megjegyzi, hogy Démetriosz vagy saját tekintélyét védte, vagy az egyház egységét a gnosztikus veszéllyel szem­ben. (Vö. Origenes, das Evangelium nach Johannes, Einsiedeln 1959,83.) 80 I. m. 45. Hasonló kifejezést lásd: R. CADIOU, i. m. 379-381, 385-387; C. BLANC, SC 157, Paris 1970. 13.; Origenész tanúsága szerint tanítása (Com. in Joh, X, 30 187; Horn, in Luc. XXV, 6; Euszebiosz, HE VI 36,4) és még inkább a módszere (Horn, in Gen. VII, 2; XXI, 4; XIII, 3) állandó támadásnak volt kitéve. Ezzel szemben szüntelenül hangoztatta az egy­házhoz való tartozását (Com. in Joh. II, 13,96; Horn. in Luc. XVI. 6) és az 55

Next

/
Thumbnails
Contents