Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Pápai Lajos püspök: A hitvallástól a katekizmusig
Kipróbálva, mint arany a Szentlélek tüzében, az apostolok, akik idáig méltatlannak tartották magukat, bátran távoztak, hogy hirdessék az Evangéliumot minden teremtménynek, amint az Úr parancsolta nekik. E legendának tudható be, hogy a figyelem elterelődött a lényegről, az Apostoli Hitvallás szentháromsági struktúrájáról. E tizenkettes felosztás ugyanis „nem felel meg a formula eredeti felosztásának; ez egy későbbi és mesterkélt dolog, ami inkább elhomályosítja, mintsem megvilágítja az egyes mondatok közti kapcsolatot."7 8 A Credo ezzel a felosztással egyszerű katalógussá alakul át. Valójában azonban a Credo nem valamiféle lista, gyűjtemény vagy katalógus, hanem organikus egész, ami tanításának a lényegéhez tartozik. A Credo a római egyház régi hitvallása, amit a keresztelésre várók számára készítettek. Struktúrája hármas, pontosabban szentháromsági. Ahogy a XVI. században Erasmus írta Luthernek válaszolva: „A hitvallás három részre oszlik, a három isteni Személy szerint."9 Rómában a IV. században a Credo rendszeres magyarázata a kateku- menek számára nagyböjt ötödik vasárnapján kezdődik a „traditio symboli"-val, vagyis a Credo ünnepélyes átadásával a jelölteknek. Nagyszombat reggel utoljára még egyszer összegyűjtötték őket, és e szertartás végén ott volt a „redditio symboli". Közben minden nap oktatta őket egy diakónus. Rufinus szerint „a hitvallás és a hit doktora".10 11 A hitvallás „visszaadása", a redditio symboli nem volt egyéb, mint a szentháromsági Credo felmondása. Ebből érthető, hogy „hiszek"-et és nem „hiszünk"-öt használtak és használnak ma is.11 A három isteni Személy említése az apostoli hitvallásban többet jelent, mint a keresztény tanítás három fő pontját, ugyanis ez a három pont egy egészen más rendbe tartozik, mint a többi, vagy talán még ponto7 Sermo 240.1 és 2 (Pl. 39, 2189) Idézve de LUBAC: i.m. 39. o. 8 J. A. JUNGMANN: i.m. 149. o. Idézve: de LUBAC: i.m. 61. o. 9 ERASMUS: Opera omnia. Leyden t. 10, col. 1539 c. Idézve: de LUBAC: i.m. 67. o. 10 Apologia 1.1. c. 4. P. L. 543. 11 Credo és nem credimus. 91
