Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Jakubinyi György érsek: A szentírásfordítás nehézsége gyakorlati példákban

Isten a keresztfán uralkodik

Szent Venantius Fortunatus püspök (+600 után) híres himnuszát „Vexilla Regis prodeunt" nagyböjtben, nagypénteken és a Szent Kereszt ünnepein énekeltük. A 3. versszak Sík Sándor fordításában: „Az ősi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt: 'Az Úr, halljátok nemzetek! Kereszten trónol köztetek'" (SZVU 82; ÉE 79). A költő a Zsolt 96,10-re utal, amely a régi római zsoltárkönyvben így állt: „Dicite in gentibus: Dominus regnavit a ligno" (hirdessétek a nemzetek közt: Uralkodik az Úr a fáról). A Psalterium Romanumnak ezt a betoldását Szent Jeromos meghagyta. A szentatyák Szent Jusztintól kezdve mind ismerték, és Krisztus győzedelmes keresztjének megjövendölését látták benne. Mivel a zsidó szövegben nem szerepel, Szent Jusztin egyenesen azzal vádolja a zsidókat, hogy kitörölték a szót szövegükből, mert az Krisztus keresztjét bizonyítja: „És a Dávid által mondott 95. zsoltár szavaiból ezt a csekélységet ők elhagyják: 'a fáról', merthogy ő azt mondja: Mondjátok el a pogányok között, az Úr uralkodik a fáról, de ők ezt így adják tovább: Mondjátok el a pogányok között, az Úr uralkodik" (Párbeszéd a zsidó Trifonnal 73,1 = Ókeresztény írók Bp. 1984, VIII, 228).

A „fáról" betoldás nem szerepel a TM-ban, sem a LXX-ban, sem a Vg- ban, csak a VL és LXX néhány kódexében. Különben a zsoltárt IKrón 16 is közli, s a 13. versben ott sem szerepel a „fáról" szó.

Szent Jusztin óta annyira hatott a keresztény értelmezés, hogy a bizánci művészetben megjelent a kereszten királyi koronával uralkodó Jézus ábrázolása. Assisi Szent Ferenc nem tudta elviselni ezt a fajta ábrázolást, mert a megtestesülést komolyan vette (vö. Fratello Sole, Sorella Luna film). Később, amikor feledésbe merült az igazi teológiai értelme — a jánosi evangélium szerint Krisztus már a kereszten megdicsőült, uralkodik —, kapcsolatba hozták egy legendás szenttel. „Virgo fortis" (latin: bátor hajadon). Szent Wilgefortis: legendás női szent, akit a II. században pogány atyja keresztre feszíttetett, miután tisztasága védelmében szakálla nőtt. Románkori feszületek adtak tápot ennek a legendának, amelyeken Krisztus hosszú övvel megkötött köntösben látható. Ezt később félreértve női ruhának nézték." (A keresztény művészet lexikona, szerk. J. Seibert, Corvina Bp., 1986, 320; a szent cipőjéhez fűződik a szegény muzsikus legendája is.)

83