Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Jakubinyi György érsek: A szentírásfordítás nehézsége gyakorlati példákban

mat." A magyar fordítás mai tudományos feltevést követ, amikor sem „mint oroszlán", sem „átlyukasztották" szóval, hanem „megkötözték" igével adja vissza a megromlott héber szót. Biztos az, hogy az igaz szenvedéséről van szó, aki vagy maga a Megváltó vagy előképe. Ezért az új Vg megtartotta a hagyományos, több mint 2300 éves (LXX) fordítást.

Az egyik legkedvesebb búcsúimánk is így kezdődik: „íme, jóságos és édes Jézusom... amint hajdan Dávid próféta mondott rólad, ó jóságos Jézus: 'átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat'." (Enchir. Indulg. nr. 22, teljes búcsú szentáldozás után nagyböjti péntekeken, máskor részleges = ÉE 932. o.).

Szarv vagy erő?

Zsolt 75,5: „A dicsekvőnek azt mondom: Hagyd a dicsekvést! Azt istentelennek: Ne emeld föl a fejed!"

A nehézséget az okozza, hogy az eredeti héberben ez áll: „Ne emeljétek föl a szarvat!" Ugyanez áll a LXX-ban és a Vg-ban, sőt még a Neo- Vg-ban is! (Nolite exaltare comu!) Kinek van igaza? Mindkettőnek, mert ismét arról van szó, hogy a szót vagy értelmét adjuk vissza.

A „szarv" a szarvas állat erejét jelképezi. A régiek az áldozati oltár „szarvainak" is sajátos erőt tulajdonítottak. A „szarv" végül az erő szinonimája lett. Kb. 25-ször szerepel az Ószövetségben átvitt értelemben. Még az Újszövetségben is hat a kép: a zsoltáros stílusát követve Zakariás énekében „az üdvösség szarváról" beszél (Lk 1,69: mai fordítás „erős szabadító") és a Jelenések könyvében a szarv mindig erőt jelent.

El kell döntenünk, hogy a szót vagy értelmét adjuk vissza. „Felemelte szarvam" = erőt adott nekem. Utóbbi esetben nem kell magyarázkodnunk, de feladtuk az eredeti szófordulatot. Előbbi esetben hűek maradunk a szófordulathoz, de magyarázkodnunk kell, mert a mai olva- só/hallgató már nem ismeri a „szarv" jelképes értelmét.

80