Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Jakubinyi György érsek: A szentírásfordítás nehézsége gyakorlati példákban

Azóta a latin Egyházban Mózes képén, szobrán megjelent a kettős szarv. Leghíresebb példa rá a római San Pietro in Vinculi (Bilincses Szent Péter) templomban, II. Gyula pápa síremlékén a Mózes szobor, Michelangelo egyik remekműve.

Illés szőrruhája

2Kir 1,8: „Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv" — felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei." (Acháb király követei jelentést tesznek.)

A tisbei Illés az Ószövetség legnagyobb prófétája. A színeváltozáskor ő képviseli a jelenésben az ószövetségi prófétaságot, míg Mózes a Törvényt. Keresztelő Szent János külsőleg is követi nagy elődjét. Ezt az Úr angyala előre megmondja apjának, Zakariásnak: „Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa" (Lk 1,17; vö. Mai 3,23-24 Illésről). .

Az eredeti héberben ez áll: „is báál széár", aminek jelentése: férfi szőr ura, vagyis szőrös ember. így értette a LXX és a Vg is. Már Takáts Ernő professzor megjegyzi ezen a helyen (SZÍT 1930): „Illést a követek vagy azért mondották szőrösnek, mert nagy, nyíratlan hajat viselt, vagy azért, mert szőrruhát, tehát nem finom, puha kelméből készült ruhát hordott." Kosztolányi István szerint (SZÍT 1973): „Illés ruhája dereka köré csavart bőr kötény, mely felett állatbőrt hordott, prémjével együtt." A héber szó „szőr, szőrzet"; átvitt értelemben szőrruhát, prémet is jelenthet. Ebből adódik a kétféle értelmezés, amelyet a művészet is követ: Illés torzonborz szőrös ember, vagy — s ez az elterjedtebb — juhbőr köntöst visel, amely prófétai „egyenruhának" számított. Ez utóbbi a valószínűbb, mert Illés köntösének kifejezett szerepe van néhány jelenetben (lKir 19,19; 2Kir 2,13-15).

77