Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában
nagy tekintélynek örvendő Ráday Gedeonnak, azzal a kéréssel, hogy tegye meg észrevételeit, s amikor az teljesítette kérését, figyelembe vette megjegyzéseit (vö. Weszely i. m. 11). Lelkiismeretességére jellemző: amikor egy helyen nem értette pontosan eredetijét, vette a fáradságot s magától s szerzőtől kért felvilágosítást (vö. 1773. K. Gessnemek: Lev. I, 51). — Fordításkor, legalábbis amikor Gessner idilljeit fordította, Kazinczy nem végzett sietős munkát (vö. 1786. K. Ráday Gedeonnak: Lev. I, 88). A fordítás kiadását sem siettette, ellenkezőleg: ahogy a „Pályám emlékezeté"-ben olvassuk, „sok esztendőkig" tartogatta a szekrényben (vö. Weszely i. m. 10), vagyis hagyta „pihenni". Ha úgy érezte vagy később úgy látta, minden igyekezete ellenére sem sikerült az általa megkívánt színvonalat — akár csak egy-egy részletben is — elérnie, nem volt rest, csiszolta, javította, átdolgozta fordítását. Gessner-fordításával kapcsolatban például 1794-ben azt írta, hogy annál „többet, jobbat" tőle nem lehet várni (vö. K. Kis Jánosnak: Lev. II, 384). Mégis, pályája folyamán mintegy hússzor átdolgozta, hogy ahol tolla „megsikamlott", ott „a' munkának igazítást 's több csínt" adhasson (1810. K. Berzsenyi Dánielnek: Lev. VIII, 19; még: 1794. K. Kiss Jánosnak: Lev. II, 384; 1805. K. Cserey Farkasnak: Lev. Ill, 335). Bácsmegyeynek öszve-szedett leveleit Munkáji 1814-ben „Helmeczy ügyelés alatt" megjelent IX. kötetében — Bácsmegyeynek gyötrelmei" címen — „egészen újra dolgozva" jelentette meg (1809. K. Prónai Sándornak: Lev. VI, 181); az 1789-i kiadáshoz képest nem maradt benne kő kövön (vö. 1814. K. Horváth Ádámnak: Lev. XII, 98). Ugynígy átdolgozta a Vak Lantost is, amelyről első megjelenésekor (1794) azt hitte, hogy „javallást érdemelhet", négy év elteltével azonban szégyellni való „gyermeki mázolásinak érezte (vö. 1797. K. Kis Jánosnak: Lev. II, 490). — Lessingtől a Barhelmi Minnát Kazinczy részben már munkácsi fogságában (1800-1801) lefordította (vö. Lev. VI, 547), de teljesen csak 1810-ben készült el a fordítással (vö. 1810. K. Vida Jánosnak: Lev. VIII, 78). Fordítását munkáinak „Helmeczy ügyelése alatt" megjelent kiadásába szánta, de Trattner nem vállalta megjelentetését (vö. 1817. K. Kis Jánosnak: Lev. XV, 396). így átdolgozta a fordítást, majd miután ismét nem sikerült megjelentetnie (vö. 1817. K. Kis Jánosnak: Lev. XV, 396; 1817. K. Dessewffy Józsefnek: Lev. XV, 398), még két más alkalommal is nekilátott átdolgozásának annak érdekében, reményében, hogy talál rá kiadót (vö. 1825. K. Zádor Györgynek: Lev. XIX, 440; 1829. K. Toldy 459
