Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában
Ferencnek: Lev. XXI, 186). Más kérdés, hogy igyekezete eredménytelen maradt: a Bamhelmi Minna csak fordítója halála után látott napvilágot 1834-ben. — Osszián lefordításával Kazinczy először budai fogságában próbálkozott, a „Szelmai dalok"-at ültette át magyarra, Petersen stuttgarti tanár fordítása alapján. Goethe fordítását is tekintetbe véve. Munkácsi fogsága idején a Karrik-Thura című éneket is lefordította, Bürger nyomán. Kiszabadulás után aztán — Virág Benedek és Hel- meczy Mihály bíztatására — elkészítette előbb a kisebb énekek, majd a két nagyobb eposz (Fion-ghal, Temora) fordítását is. Ezúttal Denis és Rhode fordítását vette alapul. Csakhogy: mielőtt nyomdába adta volna, össze akarta vetni Ahlwardt és Stollberg fordításával is. Arról, hogy Stollberghez hozzájutott volna, nincs tudomásunk. Ahlwardtot mindenesetre sikerült megszereznie. Amikor elolvasta, úgy ítélte meg, sikerültebb mint az általa forrásul használt fordítások, ezért — Ahlwardt alapján — egész Osszián-fordítását átdolgozta (vő. 1815. K. Hel- meczy Mihálynak: Lev. XII, 15; 1815 K. egy kanonoknak: Lev. XIII, 423; vő. Kazinczy Bevezetése XI-IV; Akadémiai Értesítő 1814. 14; Váczy János: Magyar Nyelv XIV, 7-9). — Sallustiust szintén fogságában kezdte el Kazinczy lefordítani, majd nem kevesebb mint harminc éven át javítgatta, csiszolgatta a fordítást: „Elmúlt harmincz esztendeje hogy én Szallusztot fordítani elkezdettem, és az olta soha sem szűntem-meg igazítgatni dolgozásomon" (1825. K. Teleki Lászlónak: Lev. XXII, 404; 1. még: 1821. K. Cserey Miklósnak: Lev. XVIII, 353; 1821. K. Dessewffy Józsefnek: Lev. XVII, 392). A sok fáradozás megteremte gyümölcsét: végül a folyvást aggályoskodó Kazinczy is meg volt elégedve fordításával: „Nem pírúlok kimondani — írta Cserey Miklósnak —, hogy az én Sallustom hívebb mint az általam ismert két Franczia, 's nyolc német fordítás. Gróf Maiiáth úgy hiszi, hogy illy Sallustja eggy nemzetnek sincs még; 's én a' ki 30 esztendő olta mindég találok fordításomon igazítani valót, és így magamat Pápának bizonyosan nem hiszem, azt tartom, hogy Sallustom kiállja a' próbát minden más nemzet' Sallustjá- val" (1821. K. Cserey Miklósnak: Lev. XVII, 353). Egyébként: a fordítás javítgatását, csiszolgatását, sőt teljes átdolgozását („ha szükségét fogom látni, úgy dolgozom újra [a Denis és Rhode nyomán készült Osz- szián-fordítást], hogy kő kövön nem marad"; (1815. K. egy kanonoknak: Lev. XII, 423), Kazinczy nem szégyellte, ellenkezőleg, érdemnek tekintette: „ha bennem van valami a' mi javalást érdemel, úgy az az, 460
