Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában
„...nem az [a teendő], hogy semmi szavát [tudniillik Sallustiusnak] el ne hagyjuk, meg ne változtassuk; hogy a' mit mond, ugyan annyi sorban mondjuk, hogy beszéde' tagjait más rendben ne szővjük fel; hogy az ő varázsa' homályát a' józanság' sovány és hideg tisztájára derítsük fel: hanem az, hogy tisztelvén Nyelvünk' alaptörvényeit, de nem a' kor' ízlését, melly nyomról nyomra változik, 's az írótól úgy változtat- hatik mint a' tanulatlan sokaságtól, a' beszéd azt a' hatást tegye itt [= a fordítás nyelvén] mint a' mit ottan [= az eredeti nyelvén] teve; hanem hogy a' másolat az előkép' nemében legyen szép" (bevezetés XXXVII- VIII). Más kérdés, hogy fordítói gyakorlatában maga nem járt el mindig következetesen. Pontosabban: egyszer úgy látta jónak, hogy „szabadabban" fordítson, máskor azt tartotta célravezetőnek, hogy jobban ragaszkodjék eredetijéhez. így Marmontelt — mint Gessnert és Yori- ckot is, „szabad kézzel dolgozva ültette át", csak arra ügyelve, hogy beszéde „csínt és simaságot" nyerjen. Lessing Minnáját viszont „czir- kalommal mérve" fordította (vő. Élet és Literatúra 1826. IV, 261). Mindazáltal: a Márnában is vett magának „holmi szabadságokat", ennek jegyében a tört németséggel beszélő Riccaut kapitányt — Rillenhausen néven — magyarul csak gyatrán tudó német báróvá formálta át (vő. 1830. K. Bajza Józsefnek: Lev. XXI, 194). És: a magyarra átültetés Kazinczynál nem jelentett mindig szorosabb értelemben vett fordítást, nem egyszer inkább átdolgozásnak minősül „fordítása". Bácsmegyey- nek össze-szedett leveleivel kapcsolatban írta: „Én ezt [= Adolfs gesammelte Briefe] le-fordítottam, 's Magyarrá tettem; azaz, a' személyeket és a történetet Budára hoztam által; Adolph nállam Bácsmegyei, Sophie Surányi Mantzi 's a' t." (1788. K. Id. Ráday Gedeonnak: Lev. I, 180-1). Ugynígy Kazinczynak Veit Weber Sagen der Vorzeit c. műve nyomán készült, „hajdani korból" való regéje is az első kiadásban (1794) az eredetinek megfelelően idegen földön, az átdolgozott második változatban már magyar földön játszódik; Rinold itt Chongor, Dorglász Uzsok király stb. Kazinczy nagy becsvággyal, roppant műgonddal fordított. Geszner 'Idylliuminak Előszavában olvassuk: „nem hagytam semmit próbátla- núl, a' mivel gondoltam, hogy fordításomat az eredetihez hasonlóbbá tehetem, 's annak újabb tökéletességet, tsinoságot, correctiot adhatok... nem kíméllettem semmi munkát, semmi fáradozást" (előszó 2-3 sztl. 1.). Amikor a gessneri idillek fordításával elkészült, elküldte az előtte 458
