Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában

lelődött benne a gondolat: a nyelv és stílus megújulását leginkább különféle mesterművek átültetésével mozdíthatja elő. Már Bácsmegyey- nek öszveszedett levelei címen 1789-ben megjelent „magyarrá tett ro- mán"-ja eredetijének, a Goethe Werthere nyomán keletkezett Adolf 's gesammelte Brief című műnek is nem annyira a tárgya ragadta meg, inkább az erőteljes stílusáért „wegen der kräftigen Styl" érzett indíttatást átültetésére (vő. 1788. K. Kovalchich Márton Györgynek: Lev. I, 162). Ahogy a Jelentésben megfogalmazta: „valamint minden egyéb fordításimban, úgy itt is, egyedül Artistának kívánok tekintetni, a' ki a' Táblán nem a' Sujettet, hanem a' Festő' munkáját, etsetjét, 's tüzét nézi" (10. sztl. 1.). Később — Marmontel-fordításával kapcsolatban — úgy nyilatkozott, hogy „nyelvünk kicsinosodását" előmozdítandó elhatározta: „gefeilte Übersetzungen von Musterwerken aus fast jeder Gattunk der Stylistik und der Kunst zu liefern" (1816. K. Retzer Józsefnek: Lev. XIV, 76). Innen érthető módon szinte minden fordításával volt valamilyen — többé vagy kevésbé határozottan — meg is fogalmazott nyelvi-stilisztikai célja. Csak néhány példát említve: a Bácsme- gyey révén a korabeli szalonok társalgási nyelvét, illetőleg az ennek megfelelő könnyedebb stílusfajtát (az ő szóhasználatával: a „famíliái tón"-t) szándékozott bemutatni, illetőleg kimunkálni (vö. Jelentés 12. sztl. 1.). Míg Lessing fordításakor ,,a' német erő" átplántálása volt a célja, Marmontel Szívképző regéiben ,,a' thema — úgymond — a' franczia elegantia" volt (1805. K. Prónay Sándornak: Lev. III. 434); azt akarta kipróbálni, hogy „mint lehetne a' franczia Atticismust általhoz- ni a' Nyelvünkbe" (1808. K. Fazekas Istvánnak: Lev. V, 383). Bízott benne: ha a francia társalgási nyelvet bemutatja, ezzel elősegíti a magyar társalgási nyelv kifejlődését (vö. 1816. K. Retzer Józsefnek: Lev. XVI, 76; Élet és Literatúra 1829. 194-6). Nem azt akarta az olvasóknak megmutatni — magyarázta egyik levelében —, hogy „mint szóllanak a' magyarok, hanem azt, hogy a' csinra jutandó magyarnak mint kell szóllania" (1808. K. Pápay Sámuelnek: Lev. VI, 28). Elsősorban a debreceniekre gondolt. „Óhajtanám — írta Kölcsey Ferencnek —-, hogy az a' könyv [=Marmontel: Szívképző regék], vagy inkább az a' stylus, ízlel- tetnék, kivált Debreczenben, hol csak az látszik magyarúl tudni, a' ki úgy beszél, hogy a' gubások is megértsék" (1808. Lev. V, 501). — Goethe Egmontjának fordításával arra akart példát mutatni, hogy nem elég csupán költői és prózai stílust kialakítani, illetőleg számon tartani, ha454