Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

Az egyik beszámoló még ezt is föl tudja mérni, amikor a dimenziók nyelvén fogalmaz: „Ha önnek mindent megpróbálok elmondani, komoly probléma előtt állok, mert mindazok a szavak, melyeket ismerek, a háromdimenziós világhoz tartoznak (szerintünk négydimenziós!)... a geometriában azt mondták, hogy három dimenzió van: ezt én készségesen elhittem. De itt ez nem érvényes — itt több van. Természetesen a mi világunk, melyben jelenleg élünk — háromdimenziós (négy!), de a következő egészen biztosan nem az. Éppen ezért nehéz ezt önnek elmondani. A tér és az idő fogalmával ellentétben kell magamat kifejezni" (37. o.). Milyen kommentárt fűzhetünk ehhez? Ha az időt mint negyedik dimenziót hozzátesszük az említett háromhoz, a vallomástevő leírása meglepően pontos. Ez a kritikus vélemények ellenére is elmondható.

Játék a dimenziókkal? Korunk emberével már ezen a nyelven kellene beszélni (legalábbis bizonyos értelmi szint fölött). Szinte hihetetlen, hogy a teológia egyes problémát okozó fogalmai milyen egyszerű magyarázatot kaphatnak a dimenziók felől közelítve. így világossá válik, hogy a „lélek" nem száll el a testből a halálban. Egyszerűen csupán fölveszi azt a létformát, amely amúgy is sajátja, megőrizve persze az érzékelés képességét (tud pl. látni tudati értelemben); és megőrzi a testre való ráutaltságát, ami nem feltétlenül jelenti a fizikai-biológiai testet. Elveszti viszont kontaktusát a tér-időbeli világgal a halál beállta után.

Következtetések

Abból indultunk ki, hogy a keresztény teológia tanítása szerint, amely egyértelműen a Szentírás üzenetén alapul, Isten „mennyet és földet", látható és láthatatlan világot teremtett. Ehhez vettük hozzá, hogy a jelek szerint a láthatatlan valóságszféra a hatalmasabb és az alapvetőbb. Ami láthatatlan és érzékeink számára fölfoghatatlan, az nem csupán parányi volta miatt tekinthető annak, hiszen az atomokat sem látjuk. Itt arról van szó, ami a tér és idő dimenziója fölötti valóságszféra. S ez nem csupán nem azonos Isten valóságával (amely tiszta immenzitás), lévén teremtett, hanem valamiképpen feltétele is a látható világnak. Ez nem tiszta immenzitás, hanem feltehetően magasabb létdimenzió, ha324