Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

bár a tér-időhöz képest csupán analóg értelemben; más szóval: a négy dimenzió fölötti teremtett valóság, amely például megfelelő kategóriája lehet a megdicsőült testnek. S ebben a létszférában az állapotszerűség a jellemző, nem a hely. Komoly teológusok vallották viszont, hogy a hely nem küszöbölhető ki belőle maradéktalanul. Lehet annak valamiféle analóg megfelelője. Ugyanígy az időbeliség sem, amely nem csupán a mozgást, hanem az állapotváltozást is kísérheti (vö. a túlvilá- gi tisztulás állapot-változása).

Megállapítható továbbá, hogy a láthatatlan, vagyis a világunk anyaga feletti és vele tér-idő-feletti létszféra teljességgel kizártnak tűnt az atomista, majd mechanikus materializmus szemléletében. Abban ugyanis a létezés egyértelmű súlypontja s voltaképpen egyetlen reális hordozója az atomos anyag. Minden más csupán ennek térbeli-időbeli kombinációjaként értelmezhető. Ezt a szemléletet haladta túl a modern fizika (filozófiailag már kezdettől tarthatatlannak bizonyult, például az ismeretelméletben). Ezzel egyértelműen megnyitotta a fizikai világkép oldaláról is annak lehetőségét, hogy négy dimenziós világunkat felülmúló láthatatlan hullámtérrel számoljunk, mely Planck szerint megszünteti a fizikai determinizmust, eltávolítja az említett akadályokat a szabad akarat elől. Ugyanakkor metafizikai rejtéllyé teszi magát az energiát, mely a láthatatlan hullámtérben hat. Komoly fizikusok állítják, hogy nem tudjuk, végső fokon mi az energia. A teológus a teremtő Szellemi Energia szóhasználatát is számításba veheti. A jelek arra mutatnak, hogy az elemi részecskéket nem tekinthetjük folyamatosan megmaradó anyagdarabkáknak a tömeg-hullám kettősségében, „periodikus térállapotváltozásban" létező világunkban. Egyértelműen bevezeti a modem fizika a részecskék mozgása helyébe az „állapotváltozás" fogalmát. A mai atomfizikus tehát tulajdonképpen a teológiában régtől fogva használt fogalmakat alkalmaz, amikor inkább „állapotról" beszél, mint „helyről". A helyváltoztató mozgás mellőzésével az „állapot- változás" szót használja. Ennek tipikus példája, hogy a napból érkező sugarak nem úgy érnek el hozzánk, hogy egy fénykvantum (=anyagré- szecske) bejárja a teret. A megfelelő energiaegység jut el hozzánk. így van ez az atomon belüli történéseknél is. Ennek egyik sokat mondó példája Einstein és Rupp kísérlete, mely kimutatta, hogy a részecske anyagi mivoltában, tömegével nem tudna áthatolni a mesterséges szűk résen, ha nem alakul át hullámmá. Úgy azonban képes áthatolni rajta.

325