Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

ga a tudat, ill. a lélek. Ilyen azonban a televízió képernyőjén megjelenő film is, amely a tér-időben játszódó dráma eszméjét, ideáját is tartalmazza. Azt viszont nem lehet látni, sem térben-időben elhelyezni. Arra csak következtetni tudunk.

S ha már a tv vagy a film képernyőjét említjük, meg kell említeni azt is, hogy a dimenziókkal való játék ma már csaknem közhelynek számít, hiszen ismert dolog, hogy Woody Allen egyes filmjei éppen ezen alapulnak. Egyik filmjében a főszereplő egyszerűen lelép a filmvászonról a nézők közé, majd az életbe. Abszurd? Ebben a formában igen, de amit kifejez, az reális. Elvileg nincs akadálya annak, hogy egyik dimenzióból átlépjünk egy másik dimenzióba. Az említett főszereplő a filmvászonról nem láthatja a nézőket, de ha átlépett („áttűnt") a térbeli dimenzióba, láthatja önmaga síkbeli mását.

Moody könyvében, az Élet az élet után címűben az első rész jóval hitelesebb. Ebben is a különféle beszámolók között a legmeghökkentőbb közös elem az, ahogyan a klinikai halálból a normális életbe visszatért személy elmondja, hogyan látta a saját testét, és azt, ami körülötte történt (miközben őt „lentről" ebben a sajátos állapotban nem láthatta senki). Idézetek:

„A roncsok közt saját testemet is láttam." (41. o.)

„Amikor testemen kívül voltam, visszanéztem és láttam, hogy fekszik a testem az ágyon." (42. o.)

„Nem tudom megérteni, hogyan, de saját testemet láttam az ágyon." (43. o.)

Még más helyeken is visszatér a különös tapasztalat, melyet a megkérdezettek beszédükből is kivehetően teljesen őszintén és egyszerűen mondanak el, maguk is csodálkozva. Tetejében kritikailag ez az, ami ellenőrizhető (jobban, mint más, amit elmondanak). Egyszerűen csak meg kell kérdezni a jelenlevőket, tényleg úgy történt-e minden, ahogyan az életre kelő elmondja. A másik bizonyíték pontosan beleillik a dimenzió „játékába", de ez már nem játék Ez belső tapasztalat valósága. Moody szerint azt is „egyhangúlag állítják, hogy a fizikai testben élő emberek őket nem érzékelik ugyan, de ők mégis valóságosan léteznek" (49. o.).

323