Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók
Ugyanez a magyarázat az atomon belüli jelenségekkel kapcsolatban is. Az elektronok nem valami stabil anyagrészecske formájában „mozognak" az atommag körül, mint pl. a bolygók a Nap körül (ez a Bohr-féle túlhaladott modell). Itt is csak az állapotváltozás fogalmával lehet dolgozni (az anyag tömeg-hullám kettőssége!), sőt még a „hely" fogalma is elveszíti hagyományos értelmét. A „mozgás" szót a modem fizika kénytelen idézőjelbe tenni (lásd Braunbek i. m. 289.). A térben lejátszódó folyamatokban a sugárzó energia materiális részecskékké alakulhat át, a materiális részecskék pedig sugárzó energiává (uo. 293.). Az energia azonban láthatatlan és egyre nagyobb kérdőjellé válik, miközben fizikai jelenségeiben mérhető (tehát dimenzionált!). Hogyan lehetne mindezt egységes képben megfelelő hasonlattal megvilágítani (ahogyan ez Marx Györgynek sikerült a fénykvantum „mozgásával" kapcsolatban)? Ebben adja az indítást számunkra a katódos Winter Ernő. Az ő elmélete már kora, majd halála miatt nem kaphatott kellő matematikai megalapozást (az elméleti fizikában ez számít). Gépelt szövegekben terjedt. De ennek köszönhetően legalább szemléletes analógiával meg lehet közelíteni, mi ez a merőben új térfogalom a dé- mokrítoszihoz viszonyítva. Képzeljünk el egy olyan teret, amelyben nem parányi szilárd atomgolyócskák vannak, hanem láthatatlan potenciális villanykörték. A kézenfekvő hasonlatot a sportstadionok elektromos eredményjelzői adják számunkra. Ha a központból felírják például a góllövők nevét, az úgy történik, hogy a nagyméretű jelzőtábla lapjára erősített villanyégők kigyulladnak a kívánt helyeken. Ennek eredményeképpen folyamatosnak tűnő fényvonallal kirajzolódik a táblára a kívánt név. Ha a fénytábla helyett rácsszerű térbeli alakzatot veszünk föl és azt betöltjük ilyen villanykörtékkel, megkapjuk azt a hasonlatot, amellyel talán legszemléletesebben lehet érzékeltetni, hogy a körték nem végeznek helyváltoztató mozgást, hanem kigyulladnak abban a sorban, amelyen az energia áthalad. Igazában azonban a win- teri „térrács" nem valóságos, hanem potenciális villanykörtékből van elgondolásunk szerint (a modell alapja az optikai rács). Ezzel azonban érzékeltetni lehet, hogy a fény útja mennyire nem korpuszkuláris helyváltoztatáson, hanem periodikus állapotváltozáson alapul. Ehhez hasonlóan az atomon belüli történések sem magyarázhatóak például a centrum körüli forgó-mozgással, hanem a tömeg-hullám kétarcúságának periodikus állapotváltozásával. Az elemi részecskék nem „mozognak" a térben. A 316
