Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók
A láthatatlan a valóságosabb Abból kellene kiindulnunk, hogy a láthatatlan létében megelőzi és megalapozza a láthatót, és összehasonlíthatatlanul hatalmasabb a látható világnál. Szilárdabban létezik a mi érzékelhető tér-időbeli világunknál. Hogy ezt megértsük, a televízió képernyőjét kell megidéznünk. Az adás idején bekapcsolt készülék érzékelhető, látható képsorokat közöl, a közvetítő azonban a láthatatlan hullámtér, amely akkor is van és akkor is lehetővé teszi a vételt, ha kikapcsoljuk a készüléket vagy átkapcsolunk más csatornára. A látható a láthatatlan által válik láthatóvá. — Es milyen ez a mi látható világunk? Olyan rejtélyes hullámtérbe van ágyazva, amely újra és újra fölkelti a gondolkodó ember metafizikai (fizikán túli) és transzcendens (érzékelhető világunkat túllépő) kíváncsiságát. Ha elvégzünk egy elméleti kísérletet, máris közelebb kerülünk a titokhoz. A modem fizika lehetővé tette annak átgondolását, mit jelent az, hogy az anyag tömeg-hullám kettősségben létezik. Tömeg formájában válik érzékelhetővé, látható realitássá. De mit jelent a hullámkép? Mi hordozza például a fénysugár hullámát? A tenger hullámai a tengervíz periodikus, vagyis szabályszerűen ismétlődő mozgását vetítik a felszínre. Megvan a hordozó anyag: a víz. A hanghullámokat a levegő közvetíti, mint az köztudott; de mi az anyagi hordozója a fényhullámoknak? Erre találták ki a modem fizika kezdetén az „étert", amit aztán elvetett a fizika tudománya. Elfogadta viszont azt, hogy az anyag atomi részecskéinek hullámképét ún. „periodikus térállapotváltozással" lehet leírni. A térben az atomon belüli történések leírásánál mellőzni kell a mozgást, és be kell vezetni az állapotváltozást, amit hullámképpel lehet ábrázolni. A tömeg formájában leírt atomrészecskék nem léteznék folyamatosan, hanem a tömeg-hullám kettősségében. Ez a „hullám" láthatatlan, mert képlete nem más, mint a tömeg megjelenésének és eltűnésének állapotváltozása. Egyszerű hasonlattal megközelítve: fizikai világunk anyaga legkisebb részecskéivel (elektron, mezon, foton stb.) leginkább a világító neoncsőhöz hasonlítható. A neoncső pedig köztudottan úgy világít, hogy fénye nem folyamatos, hanem szaggatott, vagyis a világosság és a sötétség gyors, periodikus állapotváltozása az, amit mi látásunkkal folyamatos fénynek érzékelünk. Lényegében így viselkedik a fizikai világ anyaga is abban a bizonyos „periodikus térál312
