Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Vanyó László: Deus artifex - Homo imago

ki kell szakítani a kőtömbből a szikladarabot. Utána le kell kalapálni a kiálló haszontalan részeket, amelyek fölöslegesek a célbavett dolog utánzásához, és így kell kivájni a kőnek azokat a részeit. Miután ezeket lefaragták, kezd látszódni a maradékban az élőlény alakja, amelyre a mester igyekezete irányul. Ezután finomabb és puhább szerszámokkal sürögnek körülötte, lecsiszolják a kő érdességét, és akkor a maradékba viszik bele az ősminta alakjának hasonlatosságát, és ezután teszik simává és csillogóvá a kő felületét, ami által a művészet ilyen ékességet tud vinni a munkába."44 A művészi munka tudatos, átgondolt, szabad, belátáson alapuló, a szellemből kiinduló tevékenység, amely tervszerű.

A hiábavaló és eredménytelen műveletet szemlélteti a vízre rajzolás képével. „Mert mint ahogyan a vízre rajzolók, kezükkel megrajzolják ugyan az ábrát, a vízben megrajzolják a körvonalak nyomait, de a vonalak közül egyik sem tartja meg formáját, hanem a rajzolási igyekezet kizárólag a megrajzolás cselekedetében marad meg. A kézzel odarajzoltat ugyanis a vízfelület állandóan elsimítja".45 Nüsszai Gergelynél minden művészi analógia arra szolgál, hogy az istenképmás, jobban mondva az istenhasonlóság megvalósítását kifejezze, szemléltesse. Mint Nazianzoszi Gergely, ő is a legkiválóbb művésznek nevezi Istent vízkereszti beszédében: „A múló és körbeforgó idő tehát magával hozta az embert megtisztító szent misztériumok emlékezetét, amelyek még a nehezen eltávolítható bűnt is letisztítják a lélekről és a testről, visszavezetik eredeti szépségéhez, amilyennek azt bennünk a legkiválóbb művész, Isten, megteremtette".46 A keresztény hivatást ebben is jelöli meg: azzá válni, amivé Isten teremtette az embert. A keresztény tökéletességről írt írásában találjuk a sorokat: „Vegyük a festészetnek nevezett művészetet, szóljon úgy az uralkodó parancsa, hogy a távoü lakosok számára el kell készíteni a király portréját. Ha valamelyik festő csúf formát ábrázolna képén, és a rút ábrázatot nevezné a király arcképének, akkor tán nem is ok nélkül méltatlankodna a felsőbbség, hogy az ilyen ábrázolással meggyalázzák az ősminta szépségét azok előtt, akik nem ismerik? Mert amilyen forma látszik a képen, szükség44 In inscriptione psalmorum 11,9. GNO V,115,22-116,14.

45 In Ecclesiasten Or IV. GNO V,352,16-23. Ez a hasonlat megtalálható Plu- tarkhosznál is, De amatoribus 769 c., a kritikai kiadás nem jegyzi meg.

46 Homilia vízkeresztre, GNO IX,1,221.

305