Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Vanyó László: Deus artifex - Homo imago

formákat ábrázol a képfelületen, olyanokat, amelyek már szinte eleveneknek hatnak, és nem az, aki sok és szép szín összekeverésével csak a virágos mező benyomását tudja kelteni a nézőben.36

A lélekről és feltámadásról irt dialógusában a testi elemek újraegyesítésének szemléltetésére alkalmazza a festő példáját Nüsszai Gergely. „Tételezzük fel, hogy a festészetben nemcsak a különböző színeket lehet egymással keverni — mint általában teszik —, hogy a formák mind jobban hasonlítsanak, hanem még szét is lehet választani a színeket, vissza lehet nyerni a színek természetének megfelelő festéket. Tehát vöröset, aranyat, feketét, fehéret vagy bármely más szint a tárgy mintájának megfelelően kikevernek, majd a keveréket ismét szétválasztják, minden szín ismét újra önmagában lesz, s nem mondjuk azt, hogy a festő a színfajtát kevésbé ismeri, mert a keverés közben megváltozott árnyalata, nem felejti el sem a feketét, sem a vöröset, de az árnyalatokról sem feledkezik meg, amikor azok eredeti tüzükben jelennek meg. Emlékezne ugyanis a színek keverésének módjára, tudná, hogy ennek milyen a színhatása, s a másik lemosásával hogyan tündököl ismét fényében, s ha az előző árnyalatot kell kikevernie, az elsajátított mesterség birtokában könnyedén meg tudná tenni. Ha a példában van valami, ami érvelésünk számára megfelelő — folytatta —, akkor forduljunk ismét az általunk vizsgált kérdéshez. A festőn értsd a lelket, a színek keverése helyett gondolj az elemek természetére, a különböző színű festékek sokféle keveréke és szétválása, saját természetébe való visszatérése jelentse itt az elemek egyesülését és szétválását. Ahogyan a példában mondottuk, a festő ismeri a színárnyalatokat, amelyek a keverés után visszanyerik eredeti tüzüket, megismeri a vöröset, a feketét, s ha valami más formát alakit ki a másik színnel való keverés által, mint amilyen most van a keverékben, s amilyenné az most természetének megfelelően lett, azt is tudná, hogy ismételt keverés után milyenné válnak, ugyanígy ismeri a lélek a test létrehozására egyesülő elemeket, melyekkel egybenő, s szétválásuk után is megismeri természeti sajátosságaikat".37 A lélek-festő párhuzamba állítása a test végleges helyreállításának ábrázolására szolgál. Mindenesetre jellemző, hogy nem természeti folyamatként mutatja be, hanem „műtermi eseményként".

36 Poemata de seipso XVII. De diversis vitae generibus. PG 37; 1262.

37 Ókeresztény írók 6,602-603.

302