Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Vanyó László: Deus artifex - Homo imago

se kizárja a formálódás időbeli folyamatát. A gnosztikus számára az időbeli tökéletesedésnek nincs is jelentősége. Itt a kép közvetítő szerepét elveszti, feloldja a folytonos átalakulás. A képet éppen a folytonos képzés oldja fel. Ugyanez az apokrif Jézust a kelmefestő tevékenységében mutatja be: „Az Úr bement Lévi kelmefestő műhelyébe. Vett hetvenkét szint, és az üstbe dobta. Mindent fehéren húzott ki onnan, és így szólt: Az Emberfia úgy jött el mint kelmefestő."32 Ebből a szempontból érdekes Makariosz 30. spirituális homiliájának egyik szakasza: „Ahogyan az arcképfestő a király arcára mered, és közben rajzolja, és ha a rajzolóval szembenéz a király arca, akkor rajzolja meg helyesen és könnyen a képmást. De ha elfordítja arcát, akkor nem tudja lerajzolni, mert nem rá, a festőre néz — ugyanígy a jó festő, Krisztus (ho kalosz dzoographosz Khrisztosz), a benne hívőkben és szemükkel szüntelenül rajta csüggőkben azonnal megrajzolja a mennyei embert, amely az Ő képe szerinti. Mert a saját Leikéből, a saját személyi valóságából, a kimondhatatlan fényből rajzolja meg a mennyei képmást, és adja neki az ő szépséges és jóságos Vőlegényét. Aki nem függeszti rá szüntelenül tekintetét, mert mindenkor átnéz rajta, annak nem is rajzolja meg az Úr az ő képmását a saját fényéből. Rá kell tehát figyelnünk feszülten, hinnünk és szeretnünk kell Őt, mindent el kell vetnünk és rá kell figyelnünk, hogy rajzolja meg az ő mennyei képét, küldje el lelkűnkbe, és így hordozva Krisztust, elnyerjük az örök életet, és ettől kezdve megbizonyosodva megnyugodjunk."33 34 A „jó festő" a szövegben a Jn 10 „jó Pásztorának" visszhangja. Sajátossága, hogy itt Krisztus rajzolja a saját képmását, az állandó ránézés pedig a messzaliánus szüntelen imának felel meg. Az Úr a saját személyi valóságából és Leikéből „rajzolja", „festi" a saját képmását, vagy „küldi" el a lélekbe.

Nazianzoszi Gergelynél is a keresztség a képmás lemosása, nem csupán átmázolása, a rossz anyag lemosása a képmásról35. Egyik önéletrajzi költeményében a fentiekkel szemben meglehetősen realista esztétikai alapelvet hangoztat az egyházatya: az a legjobb festő, aki világos

32 Uo. 111.29. old.

33 Die 50 Geistlichen Homilien des Makarios, ed. H.DÖRRIES, F. KLOSTERMANN, M. KROEGER, Patristische Texte und Studien 4., Berlin 1964, 242. old.

34 Or. 40,32. PG 36; 404 C- 405 A.

35 Or. 40,34. PG 36; 408 AB.

301