Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól
Bozsóky Pál Gerő azonban bizonyára többször is megtette mind a két utat, amikor az országán átmenő zarándokok beszámolóit hallgatta. Korszakalkotó ugyanis az a rendelkezése, amellyel Magyarország kapuit megnyitotta a jeruzsálemi zarándokok előtt. Jeruzsálemi zarándokutak Magyarországon át Szent István történelmi érdeme, hogy a nyugati zarándokok előtt, akik a Szajna, a Qiévrin vagy a Rajna vidékéről indultak Jeruzsálem felé, megnyitotta az ország határait, s ezzel jelentősen megrövidítette az utazás idejét, csökkentette annak veszélyeit. De erre csak az 1018- as győzelemmel végződő bolgár háború után kerülhetett sor, amikor hazánk és a bizánci birodalom közt jó volt a politikai kapcsolat és közös volt a határ. A zarándokok egyéni és vagyoni biztonságát a két uralkodó katonái biztosíthatták. A nyugati forrásokból ezúttal csak Raoul Glaber (37) beszámolóját, Odilo Cluny-i apát (38) Szent Istvánhoz írt leveleit és Bemo (39) reichenaui apát levelét említjük. A két nagy bencés személyes levelében köszönte meg a magyarok királyának, hogy szerzeteseiket, útban Jeruzsálem felé, olyan szívesen megvendégelte és „ajándékokkal és bőséges alamizsnával látta el a szent helyek javára és fenntartására.” Glaber szintén említi a szívélyes vendéglátást és a szent helyek javára tett bőséges adományokat. Korabeli tanúk vallomásai ezek, ezért emeltük ki őket a források tömegéből. Hogy melyek voltak ennek a jeruzsálemi útnak a magyarországi állomásai, azt részletesen olvashatjuk egy 1031 és 1043 közt írt útikalauzból. „Magyarország a Fischa (Fisgaga) víz közepénél kezdődik; innen egy mérföldre van az a vár, amit Hamburgnak (Heimenbuch) hívnak; innen két nap a Rábának nevezett vár (Raua, Győr német neve Raab); ettől a vártól három nap alatt jutni a Fehérvárnak nevezett várba (Wizzenbuch, a német Weisseburg) és további három nap alatt a Hanenburch -nak mondott várba (a távolság szerint Tolna), négy nap alatt pedig addig a várig, amelynek a neve Duldumast (a szláv Dolgomost, vagyis „hosszú híd” megfelelhet Baranyavámak, ahol a széles, de sekély vizű Karasó patak, a mai Karasica vizén átvezető hídról van szó). Innen erdőn és számos tavon át, majd egy nagy folyamon átkelve egy faluba, amely bővelkedik kenyérben (fekvése 34
