Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól
Szent István király jeruzsálemi alapítványairól ra utal, hogy a Király Óbudán járt és nem Rómában. (29) Ransanus redakciója Kálti Márk szövegéhez áll közelebb, de ezt kikerekíti, kiegészíti. Ransanus csak római zarándoklatról beszél ugyan, s a jeru- zsálemit nem említi, de fontosnak tartottuk idézni, mert eljárása tipikus példája sok krónikás munkamódszerének: egy részleges történelmi tényre támaszkodva saját véleményüket, elképzelésüket úgy adják elő, mintha „így is történt volna”. Ezt az eljárást látjuk a két nagy ferences író és hitszónok, Laskai Osvát (30) és Temesvári Pelbárt (31) esetében. Laskai Osvát a szentekről szóló beszédeiben (Biga Salutis) kétszer is szól Szent Istvánról. Amikor a magyar király udvarába eljutottak a hírek Hákim kalifa gálád pusztításairól, a magyar király Jogadal - mat tesz, hogy a Szentföldre indul. De mivel országos gondjai miatt ebben akadályoztatva van, megalapítja a váradi kolostort.” — Majd újra visszatérve a témára, „később — írja Laskai — Henrikkel együtt ment a Szentföldre és a vitéz magyarok sok ellenséget megöltek. Jeruzsálemben ekkor monostort, majd visszafelé útjában Konstantinápolyban egyházat alapított. Rómába is elmenvén, zarándokházat állít fel az eljövendő magyarok számára és tizenkét kanonokot rendel lelki gondozásukra.” (32) Temesvári Pelbárt hasonló meggyőződéssel vallja és hirdeti: „... (István) Henrik császárral ment Jeruzsálembe és a magyarok vitéz karja által leverettek a szaracénok. Amit látván a császár minden nemesebb hadi zsákmányt neki engedett át, ő pedig mindezt Isten tiszteletére rendelte és fordította.” (33) Temesvári Pelbárt itt nyüván Leodvin lotharingiai püspök szavait interponálja a beszédbe, aki a bolgárok ellen vezetett 1018-as győzelmes hadjáratról számol be hasonló szavakkal néhány évvel a nagy magyar király halála után: „Midőn a konstantinápolyiak zsákmányoltak, és a várost rabolták, az igazhívő István elfordult a fosztogatástól. Belépve a Szent György templomba, az itt talált ereklyéket elhozta, gondjaiba vette és egész életén át megőrizte.” Még egy tanút kell meghallgatnunk, Ramolla ravennai követet, aki levelezésében hadjáratról ugyan nem szól, de meggyőződéssel vallja, hogy Szent István megkoronázása és sikeres országalapítása 31