Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól

Bozsóky Pál Gerő

után hálaadásképpen zarándokolt el Jeruzsálembe az 1030-as évi jubileumi búcsúra. (34)

Az ellenőrizhető történelmi tények vagy források ellene mondanak minden idézett zarándoklatnak.

1030-ban a honalapító király H. Konrád betörése miatt a nyugati határon volt elfoglalva. A magyar ellentámadást ő rendelte el. Ez fényes győzelemmel végződött, csapatai Bécsig jutottak. De a béketárgyalások olyan lassan haladtak előre, hogy csak 1031 -ben fejeződtek be, amikor a határt Fischa és a Tája vonalán húzták meg. István és Henrik találkoztak ugyan Esztergomban a békekötés során, de 1027 és 1039 között Henrik még csak bajor herceg, és egy évvel Szent István halála után kapta meg a császári címet Hl. Henrik néven.

Ramolla követ ugyancsak 1030-as dátumát nem fogadhatjuk el, elírásnak sem vehetjük, mondván, hogy talán az 1033-as jubüeumra gondolt. Szent István gondjai ebben az esztendőben sem csökkentek, sőt talán még jobban megszaporodtak. A trónörökös Imre herceg 1031 -ben vadászszerencsétlenség áldozata lett. A trónöröklés váratlan és súlyos gondot jelentett. Orseolo Pétert a magyarok kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták. Vászoly merénylete a király ellen, megvakíttatása és gyermekeinek menekülése eléggé igazolják a feszült belső helyzetet. Egy hosszú hónapokat igénylő távoli zarándoklat gondolata fel sem merülhetett. (35)

Mindezek után mivel magyarázhatjuk meg a jeruzsálemi zarándoklat legendáját? A magyarázat kettős.

Laskai Osvátról és Temesvári Pelbártról tudjuk, hogy nemcsak jeles hitszónokok voltak, de jeles írók is, és mindketten hosszú ideig tanárkodtak. Vagyis olyan rendházakban éltek, ahol nagy és jó könyvtárak voltak, s így tudomásuk lehetett az akkor ismert főbb történelmi munkákról, eseményekről. Jártasak voltak természetesen az egyháztörténelemben is.

Bizonyára olvastak arról, hogy Gerbert, a későbbi H. Szilveszter pápa, még mint ravennai püspök megjárta Jeruzsálemet, ahol a keresztények megalázó helyzete sértette lelkét, önérzetét. Pápa korában minden alkalmat megragadott, hogy a kor hatalmasait a szent helyek és a zarándokok hatékonyabb védelmére serkentse. Utódai közül IV. Szergiusz (1009-1012) már közös akciót sürgetett a szara32