Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Vizkelety András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban
Vizkelety András és Egyház közötti együttműködést már is statu nascendi állapotban példázzák. (3) Az e típusú uralkodó fő erényeit az új hit ügyében kifejtett következetes buzgalom, valamint az egyházzal és a szegényekkel szemben gyakorolt jótékonyság képviseli. István tetteinek és életvitelének első írásbeli rögzítése a XI. századi gesztában indulhatott el, ennek azonban csak nyomai mutathatók ki a későbbi krónika-redakciókban. (4) E korai geszták és legendák Szent László korára esnek. (5) Ő, az István által megvakítatott és kivégeztetett Vazul unokája eszközölte ki ugyanis a Szentszéknél István és Imre szentté avatását, ami a legenda írásbafoglalásának indíté - ka volt. Az elsőben, a Nagylegendában nemcsak István államférfiúi tulajdonságainak méltatása hiányzik, vagy pusztán egy-egy kegyes fordulat retorikájában kap helyet, de még a térítői, apostoli tevékenységben is a bőkezűségre, alapításokra, az Egyházzal való készséges együttműködésre kerül a hangsúly. Hadi eseményeket kétszer említ a szöveg, de láthatólag csak azért, hogy a mennyei erők közvetlen, üdvös beavatkozását illusztrálja. A pogány ellenzéknek több hadjáratban végbement leverése — jóllehet ez a vallás érdekében is történt — egyetlen mondatban nyer említést. Hosszú részek szólnak viszont a szent királynak papokkal és szerzetesekkel való jámbor tár- salkodásáról és alamizsnáskodásáról. Idős korában már teljesen az erénygyakorlatoknak szentelte életét, „alig nyüt ajka nevetésre”, „szíve-lelke minden vágyával a végső napot képzelte maga elé, s már a mennyország lakója, angyali társalkodás társa kívánt lenni.” (6) Ismeretes, hogy az 1100 körül keletkezett Kislegenda más István - portrét rajzol. A pogány lázadás itt már nem az ördög felbújtására keletkezett, hanem a felkelők fő bűne a királyi hatalom elleni lázadás volt. A szöveg azonban azt is hangsúlyozza, hogy a véres leszámolásra az is elegendő okot szolgáltatott volna, hogy a lázadók nem akarták keresztvíz alá hajtani a fejüket. Az állam- és egyházszervezésben a király törvényhozói szerepe nyer külön hagsúlyt és részletezést. István erényei közé tartoznak a műveltség, a bölcsesség és az uralkodói megfontoltság is. Nem hallgatja el a legenda, hogy öregkorában négy összeesküvőt büntetett meg, a sikertelen orgyilkosnak azonban, aki bűnét bevallotta és megbánta, nagylelkűen megkegyelmezett. Ez a változat tud már István 1083-ban bekövetkezett kanonizációjáról és a csodákról, amelyek a sírnak Szent László által elrendelt felbontása után történtek. 290
