Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Hozott-e törvényt Szent István a torlókról? rán sajátították el azokat az ismereteket, amelyek alkalmassá tették őket az önálló gazdálkodásra, életvitelre. Velük szemben az utóbbiak némileg jobb helyzetben voltak, a királyi birtokszervezet kötelékébe tartoztak, bizonyos önállóságot élveztek. Amikor a földesúr, illetve a király őket családostul vagy a nélkül gazdaságukkal együtt az egyháznak adományozta, és a családfőt torlóvá tette, és fiági leszármazottá - ival együtt toradásra kötelezte, jogállásuk is megváltozott. A források ebből az összetett aktusból többnyire csak néhány elemet ragadtak ki. Érthetően főként az adományozást, a torlóvá tételt, a sajátos kötelezettséget rögzítették. Néha azonban az állapotváltozást jogilag is minősítették: a torlót felszabadított (manumissus) személynek mondták, vagyis a torlóvá tétel aktusát szolgafelszabadításnak tekintették. (79) Közvetve erre a jogi aktusra utaltak akkor is, amikor a torlók szabadságát emlegették, annak védelmét biztosították, vagy a toradás elmulasztása esetére büntetésként a szolgai állapotot, a szabadság elvesztését helyezték kilátásba. (80) A torlók szabadsága, a torlóvá szabadítás azonban viszonylagos, részleges volt. Szemben állt vele a teljes szabadság, illetve a teljes felszabadítás. Anglia asszony 1199-ben egy családfőt torlóvá tett, és feleségével, két fiával a veszprémi székesegyház szolgálatára rendelt. De a harma - dik fiú sorsa másképpen alakult, mert őt úrnője teljesen szabaddá tette (liberum omnino dimisit). (81) A torlók relatív szabadsága abban is kifejezésre jutott, hogy a szabadokkal ellentétben nem teljes egyházi tizedet, hanem csak átalányt fizettek. (82) A torlók szabadsága azért volt viszonylagos, mert az egyház számára szabadították fel, és egyben az egyház által meghatározott szo- lálatra kötelezték őket. Ezáltal korábbi helyzetüknél kedvezőbb körülmények közé kerültek. Az egykori szolgák önálló gazdasághoz jutottak, a királyi birtokszervezet népei köréből származó torlók pedig nagyobb önállóságra tettek szert, svalamennyiök feladatát pontosan megszabták. Önállóságuk, valamint kötelezettségük meghatározottsága, gazdaságuk és feladatuk fiági öröklődése mindazok fölébe emelte őket, akiknek mindez hiányzott. Járadékuk is előnyös volt. A már említett Kálmán-kori zsinat 67. cikkelye szerint az egyházi szolgákra igen súlyos teher nehezedett. Ha saját ökörrel szántottak, akkor (minden bizonnyal a vetőmag félretétele után) a termés felét, ha pedig a pap állataival dolgoztak, akkor a termés kétharmadát az egyház papja kapta meg, és csak a maradék lett a szolgáké. (83) A torlókat 243
