Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?

Hozott-e törvényt Szent István a torlókról?

menni, míg további hét személy teljes szabadságot (pura libertas) kapott (26)

II. András 1224-ben megerősítette Pacus királyi szerviens nagyanyjának, Ábrahám feleségének, a maga és Miska nevű fia túlvilági boldogulását szolgáló intézkedését. Lélekválság-adománya (pro salute anime sue facta donatio) 11 személyt, továbbá a Fejér megyei Soponya faluban egy ekényi földet juttatott a veszprémi székes- egyháznak. Az adományozó nyolc személy esetében azt is meghatározta, mi legyen szabadságuk egészben vagy részben új tartalma (tenor libertatis hominum). Eszerint két fő mesteremberként (in opere artificis) szolgált, két asszony a konyhán dolgozott, egy fő tárnoki feladatot teljesített (in opere tauamici), egy másik harangozó lett, a harmadik úrnőjének sírját gondozta, a negyediknek pedig ruhákat és oltárterítőket (mensalia) kellett mosnia. (27)

Gug comes, Péter székesfehérvári prépost és királyi alkancellár apja, akkurátusán megszabta az egyházi szolgálónépek kötelezettségeit és járandóságait, amikor 1231 -ben lelki üdvéért adományt tett a Veszprém megyei Dém helységben álló Szent Miklós kápolna javára. (28) Bár kifejezetten nem szóltróla, minden bizonnyal ő volt a kápolna alapítója. Adománya azt a törzsvagyont (dós) biztosította, amely nélkül - miként már Szent István második dekrétumának templomépítésről rendelkező első törvénycikke előírta - nem lehetett falusi egyházat létesíteni. (29)

A démi kápolna vagyona egy ekéből, 8 ökörből, két szolgából, kisebb állatállományból (5 tehén, 39 juh, 7 kecske, 4 sertés, 3 ló, méhek) és a Győr megyei Écsen fekvő szőlőből állt. Az adományozó a gazda - ság nagyságát nem rögzítette, mert az eke- és szolgaszám a helyi adottságok közt kétségkívül meghatározta a határbeli részesedést. A gazdálkodás: földművelés és az állattartás a két szolgára és fiaikra hárult, míg a szőlőművelésről a kápolna papjának kellett gondosod- nia. A szolgák a gazdálkodás mindennapos és időszakos teendői mellett fát szállítottak, gabonát őröltek és sört készítettek a papnak, amikor az kívánta. A méhek megszaporodása esetén a mézből márcot, vagyis mézsört erjesztettek, amit a kápolna ünnepein: nyilvánvalóan védőszentje, Szent Miklós püspök napján (december 6.) és felszentelése évfordulóin - talán az alamizsnálkodó püspök példáját követve - ők maguk osztották szét a szegények között. Valószínűleg az ő felada - tűk volt az is, hogy a méhviaszból gyertyát öntsenek.

233