Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Solymosi László Guden oklevele az évfordulós halott megemlékezések hazai érvényesülésének legkorábbi bizonyítéka. Az is kiolvasható belőle, hogy ezeket a szertartásokat a kanonoki testület étkezése követte. (24) S nem lehetett másként a kisebb egyházak esetében sem. A nemzetségi monostorokban és a falusi templomokban, ahol a temetés oly mindennaposvolt, a lélekváltság-adomány szerényebb, de bensőségesebb körülmények között szintén lehetőséget adott arra, hogy a temetéskor és annak évfordulóin a szertartást végző papságot megvendégeljék. A temetéskor és a középkor igen kedvelt ünnepén, (25) az évfordulós halotti megemlékezések alkalmával (in anniversario) tartott lakomát a végrendelkezők vagy rokonságuk lélekváltság-adománya fedezte. Guden a paloznaki adománybirtok, II. András pedig az eladományozott kápolna jövedelmét, vagy annak egy részét szánta erre a célra. A lélekváltság- adomány azonban más lehetőséget is kínált az emléklakomához szükséges dolgok előteremtésére. Az adományozók részint saját elhatározásból, részint az érdekelt papság tanácsára az adományozáskor gyakran megváltoztatták egyházi tulajdonba kerülő szolgáik állapotát és helyzetét. Éltek a szolgafelszabadítás változatos formáival. Különfée feladatok teljesítését rótták egykori szolgálónépeikre. Részletesen meghatározták kötelezettségeiket, föld, állatállomány és munkaeszköz biztosításával megteremtették szolgáltatásaik teljesítésének gazdasági feltételeit. Baracskai Baran fia Hippolit a 13. század elején Mindenszentek tiszteletére egyházat alapított Baracska nevű Fejér megyei prédiu- mán. A maga és elődei lelki üdvéért 1212-ben feleségével, Margit asszonnyal együtt végrendeletet tett az új intézmény javára. A házaspár több birtokot és szőlőt, tíz ekét ökrökkel, továbbá egy malmot és tekintélyes állatállományt (135 ló, 160 ökör, 1000 juh, 50 sertés) hagyott a baracskai egyházra. Egyúttal intézkedtek birtokaik 108 fős (mancipium, servus, ancilla, libertinus, vinitor, cubicularius, molendinarius, agaso, pastor, custos, subulcus, bubulcus) népességéről is. Ezek zöme (81,5%-a) változatlanul került egyházi tulajdonba, addigi jogi és gazdasági helyzetük, kötelezettségük érintetlen maradt. A lakosság kisebb részének az élete viszont jelentősen módosult: a házaspár húsz személyt (servus, ancilla, libertinus) felszabadított. Közölük három fő az egyház jobbágya, másik három az egyház tárnoka lett, heten az egyház prelátusának parancsára követségbe tartoztak I 232
