Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Hozott-e törvényt Szent István a torlókról? ján Szent Odiló clunyi apát a Halottak napjának (nov. 2.) megünneplését a liturgiába bevezette, azt a szegények megvendégelésével kötötte egybe. (17) Nem kétséges, hogy az ezredfordulón kiadott első magyaroszági dekrétum 18. cikkelyében szereplő agapé is liturgikus keretbe ágyazott szeretetlakoma volt, amely leginkább a temetési szertartáshoz és a temetés évfordulóin tartott megemlékezéshez kapcsolódott. (18) Ezen a rokonság mellett a temetést vagy a megemlékezést végző pap és a meghívott szegények vettek részt. A törvénycikkben megfogalmazott célt - az elhunyt férj lelkének megváltását - a pap által mondott áldás, könyörgés és énekelt zsoltár, valamint a karitativ cselekedet - a szegények megvendégelése - szolgálta. (19) Guden említett adománylevele, a többi magyarországi forráshoz hasonlóan nem szólt agapéról. Rögzítette viszont a lélekváltság- adomány nagyon is evilági rendeltetését. Guden azért adta paloznaki birtokát a veszprémi székesegyháznak, hogy kanonokjai évente lakomát (refectionem) tartsanak és megemlékezzenek leikéről (memoria anime mee tenerent). (20) Hasonlóképpen intézkedett 1221-ben H. András is, amikor a veszprémi székesegyháznak adományt tett felesége, az 1213 őszén meggyilkolt és a pilisszentkereszti ciszterci monostorban eltemetett Gertrud királyné boldogulásáért. Elrendelte, hogy az átengedett királyi kápolna jövedelméből a kanonokok tartsanak lakomát a királyné temetése évfordulóin végzett mise után. (21 ) A kereszténység első századaiban antik és bibliai hagyomány nyomán kialakult a halotti megemlékezések sajátos, liturgikus rendje. A nyugati egyházban a temetés alkalmával, majd azt követően a 3., 7. és a 30. napon, valamint a temetés évfordulóin tartott gyászmisékben emlékeztek meg az elhunytról. Néhol ez a sorozat eggyel kevesebb alkalomból állott, mivel a harmadik napi requiem elmaradt, összevonták az elsővel. Ettől a liturgikus rendtől annyiban tért el a keleti egyház gyakorlata, hogy itt a temetéskor a requiem nem volt általános, továbbá nem a 7. és a 30., hanem a 9. és 40. napon mondtak gyászmisét. (22) A 12. század végén keletkezett Pray-kódexben az Agenda mortuorum a nyugati egyházi gyakorlat magyarországi ismeretéről tanúskodik. (23) 231
