Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Solymosi László monostort. (8) A legrégibb eredetiben ismert hazai magánoklevél szerint 1080 táján Guden is hasonló meggondolásból gazdagította a veszprémi székesegyházat. (9) Amikor Acha veszprémi előkelő jobbágy pro redemptione anime mee et remedio adományt tett a pannonhalmi apátságnak, Ananiás győri kanonok, a végrendelet megfogalmazója, az idevágó bibliai részletet (Proverb 13,8: redemptio anime viri proprie divide) is beleszőtte a n. István-kori oklevél szövegébe. (10) Az egyháznak szóló adományok transzcendens célja annyira természetes, magától értetődő volt, hogy megfogalmazása el is maradhatott. A csatári monostort 1140 táján alapító Gutkeled nembeli Márton comest és Magdolna nevű feleségét nyilvánvalóan ugyanaz a szándék vezérelte, noha csak Magdolna asszony utalt adománylevelében a maga és férje, valamint rokonsága túlvilági boldogulására. (11) A lélekváltság-adomány egyfelől mint jótétemény, mint érdem- szerző cselekedet, másfelől, mint egyháznak juttatott adomány szolgálta az üdvözülést: a lélekváltság adományt élvező egyház, mint közvetítő, a különféle liturgikus cselekmények során rendszeresen megemlékezett jótevőjéről, imádkozott érte, lelkét Isten irgalmába ajánlotta. A heiligenkreuzi ciszterci apátságban például a sekrestyében olvasható tábla szerint mind a mai napig rendszeresen megemlékeznek II. András magyar királyról, a monostor egykori jótevőjéről. (12) Az adománylevélben az hí memoria celebreturv&gy az ut memoria habeatur fordulat beszédesen utal az adományozó szándékára: a könyörgésekben, miséken róla való megemlékezésre. (13) Az elhunytakról elsősorban a halotti mise kánonjának Memento defunctorum részében emlékeztek meg, amelyet a 9. századtól kezdve már minden misében elmondtak. (14) A túlvilági boldogulást szolgáló liturgikus cselekmények sorában voltak olyanok, amelyek étkezéssel kapcsolódtak egybe. Origenész szerint a halotti megemlékezésekhez hozzátartozott a résztvevő papok, hívek, szegények, árvák és özvegyek megvendégelése. ( 15) Az ún. Apostoli kánonok 44. cikkelye figyelmeztette a temetési szertartáson a gyászlakomára (in exsequiis mortuorum ad epulum funebre) meghívott papságot, mérsékelten étkezzen, hogy képes legyen elmondani a könyörgéseket a halottakért. (16) Amikor az ezredforduló tá230
