Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Gellért-problémák a sziget püspökéről. Szent Gaudentiusról, aki a Szentföldet már megjárta és Szent Romuáld tanítványa volt. Talán az ő tanácsaival is élt Gellért, mikor elhatározta, hogy Pannóniába megy. De, mert nem Zágrábból indult neki a magyarokhoz vezető útnak, Osseróból Isztriába hajózott, hogy a Pannóniába vezető ősi római úton, a via Annia folytatásán vándorolva Ljubjanán, Szlovénián át érje el a magyarországi határt a Muránál. Azon az úton ment tehát, amit a Magyarországba igyekvő Romuáld tanítványok is végigjártak. Muraszerda- helynél a határ elérése után a Dráva mentén, keleti irányba fordulhatott, hogy a legközelebbi püspöki székhelyet, Pécset, és talán közvetett vagy közvetlen itáliai ismerősök által is lakottpécsváradi apátságot elérje. 13. Mint látjuk, több forrás birtokában még az eddig (és ezután is) csekély értékűnek ismert nagy legenda, de az első olvasásra komolytalannak tűnő Siculus-féle legendafeldolgozás is hozzájárulhat Gel- lértre vonatkozó ismereteink teljesebbé tételéhez. Vonatkozik e nézetem Gellért műveltségi fokának, tartalmának megközelítő pontosságú rekonstruálására. Feltűnt már Bemhard Bischoffnak és G. Si- laginak is, hogy a Deliberatióban a hét mesterség, a septem artes rendszerének egy sajátos felsorolását találjuk. Nem egészen azt, amit a karoling típusú európai iskolarendszerben találhatunk, mert a hetedik helyet nem a musica, hanem az asztrológia foglalja el. Az egyes arsok is különleges elnevezést nyernek a kiindulási alapelemtől. így lesz a számtan, az arithmetica a monasról, azaz a számegységről elnevezve. Különös módon így jelenik meg az arithmetica a Siculus-féle legendában. Ám a szerző tévesen hozza kapcsolatba a monast Platón tanításával, mert Gellért valószínűbben Boethius De arte arithmetica- ja nyomán juthatott a számtan ilyen módon történő megjelöléséhez. Egészben véve Gellért alapműveltsége is az itáliai korabeli tanítási rendre, annak színvonalára látszik utalni. Az iskolázás alapja a latin grammatika, az auktorok valamelyes ismerete, mely nem volt ment a vulgáris beszéd Itáliában nem jelentéktelen, zavaró hatásától. Ezt világosan látjuk Gellért kortársainál, Romuáldnál, vagy az észak- és közép-itáliai oklevelet hellyel-közzel barbár nyelvezetében. Azért Gellért még felemelkedhetett volna arra a szintre, amire ifjabb kortársa Pierdamiani eljutott. Ámde Pierdamiani Ravennában grammatikát tanító iskolamester volt. Gellért literatúrája közepes maradt. E megállapítás talán némeleg fog változni, ha művének szövegkonstrukciója befejeződik. Egészben véve feltűnő Gellért nyelvi igényte221
