Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső kiérzünk. Mint ahogy arra sincs nálunk példa: a nép nyomása kényszerítette volna a püspököket a kanonizáció lefolytatására; de hangsúlyozni kell, a népi kultusz előzetes feltétele a szentté avatásnak. Másrészt azonban kizárólagos királyi elhatározás sem mutatható ki a magyar kultusz forrásaként. Kétségtelen, hogy a kezdeti gyógyulások készítik elő a hivatalos kanonizációt, majd ennek megtörténte után az újabb, nemcsak a fehérvári sírnál, hanem a távolban, országos körzetben történő rendkívüli gyógyulások teszik általánossá a tiszteletet. Metzben viszont az egyházi eredetű tisztelet uralkodik, majd lassú fejlődéssel, a helyi viszonyoknak megfelelően, nem nemzeti, hanem dinasztikus-arisztokratikus irányban fejlődik, korona-kultusz- szal, ami későbbi hozzáadás. Gyökerében viszont Szigebert éppoly betegségeket gyógyító, népe által tisztelt szent király volt, mint Gunt- ram és az angolszász típus. Egy fontos mozzanatban azonban a magyar szent király alakja egyedül áll, s éppen nem hasonlít sem a nyugati, sem a keleti típus jellegzetességeire. István is gyógyító erejű, tehát még életében népe védelmében hatékonyan működő Guntram-tipus lenne ugyan, és nem mártír. Csakhogy nála, legendájában szinte egyedülálló módon feltűnnek a gazdag, bensőséges lelki élet: az extatikus-misztikus ima jegyei a könnyek adományával és a levitáció jelenségével. S ehhez az egyedülálló jegyhez kapcsolódik a Mária országa-esz- me megszületése is. Az országfelajánlás: a királyságnak, az alattvalóknak Mária gyámsága alá helyezése önmagában nem feltétlenül misztikus cselekmény. De már az első, a Nagy-legenda idegen, és a magyarokkal nem rokonszenvező legenda szerzője is kénytelen Magyarország politikai sorsának kedvező alakulására mutatni, a német támadás elhárulásával. Az a kifejezés pedig, mely István „szüntelen” országfelajánló imádságaira céloz, vüágosan mutatja, hogy ez nemcsak a haldokló király utolsó tette volt. Hartvik leírása erről is emlékezik ugyan, de a szövegek egészének ismeretéből az derül ki, hogy egy egész uralkodói élet műve volt a Mária ország-eszme. Hiszen bármennyire is önkényesek lehetnek a legendákban idézett imák szövegei, belső tartalmuk lényegében aligha térhetett el a kialakult köztudattól, „az ország vénei” előtt még élő hagyománytól. Hiszen a Nagylegendában és Hartvik egyik idézett hálaadó imádságában István 192
