Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
A Mária országa - eszme és Szent István relikviákat Nancy-ba szállítják, s az ereklye és a korona kultuszából egy arisztokratikus királyság-kultusz keletkezik, mely a nagy francia forradalommal, s az ereklyék szétszórásával ér véget. (40) 3 J Fehérvár. Az első magyar királyi család kultusza voltaképpen 1031 -ben, Imre herceg halála után 30 nappal kezdődik, a sírjánál történő csodák hatására. De nem lesz belőle népi megmozdulás, mint Kievben. Az ország a latin lirurgiával együtt sok idegen papot fogad be, főként német és itáliai földről, miután a korábbi bizánci próbálkozásoknak nem volt sikere. István király kultusza is csak több évtizeddel halála után indul, miután előbb még idegen-ellenes és keresztény-ellenes lázadások is lezajlanak. A fehérvári sírnál történő gyógyulások adnak alkalmat a királyi család másik, száműzött ágából való Lászlónak, hogy rokonai kultuszát római, pápai engedéllyel 1083-felélessze. Az első István-le- gendát még idegen pap írja, nemzeti szellemnek jóformán nyoma sincs benne. Sajátos, magyar jelleget hangsúlyozó utalás csak a Mária- kultusz jelentőségével kapcsolatban és az országfelajánlás tényében van. A nemzet hangsúlyozása először a Harvik legendában tűnik fel, István és Imre szentté avatásának jelentőségével kapcsolatban: „Mikor eljött az ideje, hogy ezt (a szentséget Istvánról) kihirdessék, s elhíreszteljék a dicséretes kegyelmet, melyet általa a világ színe előtt megérdemel a magyar nemzet.” (41) Az épen maradt jobb kéz tisztelete nem Fehérváron, hanem a Bihar megyei őrző helyén, a László király által alapított Szent Jobb apátsághoz kötődött. Az Istvánnak tulajdonított koronát viszont Fehérváron őrizték, tiszteletéről már Hartvik legendája nyomán a XII. századból vannak adatok. A korona-tisztelet azonban a dinasztia kihalta után különösen, Magyarországon nem arisztokratikus, hanem népi-nemzeti irányban kezd fejlődni, s főként a Habsburgok uralma alatt, a király személyétől kezd függetlenedni. Amint ezekből az összehasonlításokból kitűnik, „mintát” utánozni valót a különféle fejlődési fokozatokon átjutó területek, országok nem találhattak egymásban. Mégis, a kievi fejedelmek történetét író krónikás nemzeti érzése hasonlóságot mutat azzal a gondolattal, ami már a Hartvik-legendában is felmerül: hogy a királyi szentté avatás egyúttal nemzeti dicsőség is. Magyar vonatkozású írás-emlékeinkben azonban nyoma sincs annak a hevületnek, amit az orosz krónikából 191
