Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső Nagy gátja lehet az igazi megismerésnek az a régi beidegződés, mikor a kutatók hasonló motívumok felfedezése esetén azonnal „átvételre”, „másolásra”, „mintául vételre” gondolnak. Ezzel homályba kerülnek a történéseknek nagyon sokszor egymástól független párhuzamosságai is. Ilyen, egymástól független párhuzamosság a nemzeti érzés már a középkorban, még akkor is, ha nem a későbbi „nacionalizmus” értelmében fogjuk fel. Az érzés lényege a másoktól való különbözés érzése, az önálló sajátosságok átélése, mely gyakran ugyancsak egyik kizáró oka is lehet hasonlóságok átvételének. Az európai szentkirály-kultuszban, István király emlékét vizsgálva is feltűnik előttünk a hozzá kapcsolódó megnyüvánulásokban a hasonlóság és különbözőség olykor fázis-eltolódásokkal érvényesülő jelensége. A szentkirály-kultusz legegyetemesebb hatása az, amikor az alattvalókban, a hívőkben a patrónussághite révén a nemzeti megmaradás, az önálló lét élménye erősödik. Ennek az érzésnek három fő típusát figyelhetjük meg Kiev, Székesfehérvár és Metz esetében. 1J Kiev. Az ősi orosz krónikás már kezdettől, a XII. század szövegéből nyomon követhetően kinyilvánítja a Borisz és Gleb kultuszához fűződő nemzeti jelleget, amint így ír: „...ezeket a szenteket... arra rendelte azúr, hogy világítsanak a földön ... Ti vagytok a mi fegyverünk... pajzsa az orosz földnek... Segítsétek hazátokat,... az egész orosz föld sorsáf viselitek szíveteken.” (39) 2J Metz. III. Szigebert egy frank rész-királyság (Ausztrázia) ura, ahol nemzeti különbségnek nem volt különös jelentősége, amennyiben a szomszéd uralkodók is frankok voltak, származásuk szerint nem különültek el. Később alakult meg ezen a területen a karoling időkben Lotharingia, mely a frank birodalom német és francia felosztása idején egy ideig, mint Lothar országa egy harmadik típust képviselt, francia és német vegyes lakossággal. Később hosszú időre a német császárság része, és a XI. században, Szigebert sírjának felfedezésekor is ide tartozik még sokáig. 1552-től lesz Franciaországé. Ekkorra azonban már kialakult itt a lotharingiai hercegek dinasztiájának kultusza, akik szellemi-lelki örökségként vették át az egykori Szigebert-terület uralmát, s vele Szigebert kultuszát. Az ép test tiszteletéhez a sajátos, lotharingiai korona tisztelete is járul, a Szigebert190
