Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
A Mária országa - eszme és Szent István eseményeire is vonatkozik, hogy a ráció nevében nem lehet általánosítani. Még a csodás események ismétlődő eseményeiben sem nyilatkozhatunk azonnal úgy, hogy a glória, mely az egyik szent feje körül mutatkozott valamelyik legendában, ebből való irodalmi átvétel, hogy egy másik szentről is ezt olvassuk. Ha valóságát saját meggyőződésünk szerint nem is hinnénk el, annyit látnunk kell, hogy a hívők világában a rendkívüliségek gyakorta egyedileg külön-külön ismétlődtek, mint ahogy a sajátos befogadó közeg jelenléte is ismétlődhetett, egyik a másikhoz hasonlóan anélkül, hogy azt mesterségesen, irodalmi búvárlás, vagy politikai ravasz fáradozás, „kiagyalás” útján kellett volna mindig továbbadni. A Szűz Máriának való országfelajánlás eszméjét illetően a legenda- forrás már csak azért sem okoz különösebb nehézséget, mert itt nem „csodás” eseményről van szó. Szokatlan és európai viszonylatban is egyedülállóan hat a „Mária gyámságának” való alávetés, de a katolikus hit tágabb hátterébe minden nehézség nélkül beleillik. Hiszen Mária kultusza mind a görög, mind a latin egyházban már évszázados hagyományokra nyúlt vissza. „Királynőségének” fogalma sem új már Szent István korában. Ilyen utalások, koronával történt ábrázolásával kapcsolatban a latin egyházban már a VIII. században, VII. János pápa idején megjelennek, s a karolingok udvarában is folytatódnak. Nagy Károly székesegyházát, a híres aacheni dómot már Szűz Mária tiszteletére szentelik fel. De Rómában katakomba-ábrázolásokon is feltűnik már Mária, mint királynő (Commodilla-kata- komba). (4) Feltűnő azonban, hogy a Nagy-legenda szerzője - aki idegen voltát azzal is elárulja, hogy eléggé ellenségesen „a kárhozat és tudatlanság fiá”-nak nevezi a magyarokat, a német császárt viszont nagy tisztelettel emlegeti -, azt is kiemeli, hogy a magyarság körében nagyon elterjedt Mária tisztelete, s mennybemenetele napját egyszerűen csak „Királyné napjának” nevezik. Az előbb idézett kutató azonban, aki a Nagy-legenda Mária-kul- tuszra vonatkozó adatait mindenáron koholtnak akarja tartani, e híradás valótlanságának bizonyítására ezt az érvet hozza fel: Máriát más nép is nevezte királynőnek, vagy asszonyunknak. (5) Ez valóban így van, de akkor sem tudja megsemmisíteni a mondanivaló lényegét: a latin szövegben szereplő „dies reginae” kifejezés ugyanis más kódexvariánsokban mint „dies dominae”, illetve „dies magna dominae” 175
