Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Wehli Tünde páncél és bárd jellemez. Imre ifjú herceg. A három királynak és így Istvánnak lényegében ez a típusa állandósul, majd tér vissza kisebb- nagyobb változtatásokkal a XIV - XV. század fal- és táblaképein, szobrain, pecsétjein stb. Eltérést leginkább a mű készítési korára jellemző korszerűbb öltözetek jelenthetnek. Típusok helyi variánsai alig alakultak ki. Péter András erre vonatkozó észrevétele azonban figyelemre méltó. E szerint a felvidéki emlékek István királya megőrizte királyi méltóságát, míg az Erdély emlékekben népiesebbekké vált. (24) További eltérést jelentenek azok az emlékek, amelyek a középkori Magyarország görögkeleti vallású román lakossága számára készültek. Ezeken a típusok, továbbá a fiziognómiai vonások bizonyos mértékben elszegényedtek és sematizálódtak azáltal, hogy az arcok egyformák, csupán a hajszín eltérő, az öltözet pedig a harcos szentek kultuszára fogékonyabb lakosság igényeinek megfelelően rendszerint páncél, amit fegyverek és a magyar, Árpád-házi származást jelző vörös- fehér sávos pajzsok egészítenek ki. Végül néhány egyénibb megoldásról is számot adhatunk. Ilyen a bakabányai predella, melyen István király zárt császári koronához polgári öltözetetvű. Segesváron a darócruha talán Temesvári Pelbárt Pomeriumának „parvus” test és nagy lélek jellemzéséből fakadt. Somogybán István csizmát visel. A fegyveres-páncélos ábrázolások a liturgikus kultusz Szent István - Sámson párhuzamának vetületei. Kultikus ihletésű a vitfalvi kép is, melyen István király Máriával jelenik meg. Maga az ábrázolás a hagiografikus ciklusból válhatott ki, vagy abból egy téma tömörítése útján keletkezett. (25) A szent magyar királyok ábrázolásának elhelyezése kötöttnek mondható. Falképeken, amennyiben nem patrónusok, a diadalívekre szorulnak, vagy a hajó déli falán kapnak helyet. Szentélybe ritkán kerülnek, templom külső falán egyetlen esetben tűnik fel István alakja (Pelsőcön). Az oltárok szekrényeibe csak akkor áUítják őket, ha azokat az ő tiszteletükre emelték. Helyük egyébként az oromzaton, tehát alárendelt helyen van. Az elhelyezésből, amely az időben előre haladva egyre jellemzőbbé vált, arra következtethetünk, hogy a téma népszerűsége bizonyos értelemben a közhellyé válásához vezetett. István királynak a szent magyar királyok hármas csoportján belül kialakult típusa természetesen a király önálló ábrázolásain is érvényesült. 112
