Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Wehli Tünde előtt alapított zágrábi püspökségnek, melynek szent pártfogója István király lett. (6) Szent István képzőművészetben jelentkező tiszteletének központ - jai is minden bizonnyal, az általános gyakorlatot követve, a liturgikus kultusz centrumai voltak, de fontos szerepet játszhattak az ország más egyházi központjai, jelentős intézményei is. (7) A számításba vehető kultuszközpontok és egyházi intézmények azonban szinte kivétel nélkül teljesen megsemmisültek. A központok képzőművészeti emlékeinek hiányában az ikonográfia szempontjából másodlagos - átvevő és közvetítő szerepet betöltő - emlékek elemzésével és az ezekből levonható tanulságokkal kell beérnünk. (8) A XI - XII. századi művészet leggyakoribb témáit a Biblia mellett a teológia igazságainak dogmákba foglalt tételei nyújtották. A szentek attribútumos megjelenítésére, vagy élettörténetük, csodáik bemutatására kevés példa akad. István királynak e két évszázadból három ábrázolása maradt fenn. Az 1031 -es évszámmal ellátott koronázási paláston még életében, földi halandóként jelenik meg feleségével, Gizellával egy mennyei Jeruzsálem, Credo, Mindenszentek litániája vagy Te Deum (9) téma mennyei szereplői között. Az ábrázolás sematikus, a korszak főként pénzeken és pecséteken előforduló uralkodótípusa szerint formált. István király 1038-ban bekövetkezett halála után az 1083-as ka- nonizáció körüli időkben készült a székesfehérvári koporsó. A római szarkofágból átfaragott koporsó az örök életre utaló szimbólumok mellett egy olyan jelenetet ábrázol, mely az elhunytra, István királyra vonatkoztatható. A szarkofág egyik rövidebb oldalán, mely a feltételezett eredeti elhelyezésében nyugatra nézett, a legjobban érvényesü - lő, a legfontosabb oldal volt, a halott bepólyált csecsemő formájában ábrázolt lelkét egy angyal emeli a mennybe. A képtípus tartalmi és formai előzményeit az antik, az ókeresztény és a bizánci művészet nyújthatta. A római művészet császárokra vonatkozó victoria- ábrázolásainak ismeretében jelenik meg az ókeresztény szarkofágok angyaloktól tartott clypeusba foglalt Krisztus monogramja, mely az Ascensio Domini-re utal. (10) Az elhunyt lelkének bepólyált csecsemőként! ábrázolása az antik művészet hatására a bizánci koimezisz- kompoziciókon jelentkezik; Krisztus tartja ahalott Mária lelkét. Mária halála e triumfális ábrázolásának földi személyre, királyra vonatkoztatására, síremléken lehetséges hasznosítására a kortárts művé108
