Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 1. Szakasz: B. Sztoyka Zsigmond Antal püspöksége

IL RÉSZ

PAPNEVELÉS ERDÉLYBEN 1753 - 1848-IG

1. Szakasz

B. Sztoyka Zsigmond Antal püspöksége

1.) Az „új helyzet"

A XVIII. században az erdélyi katolikus élet irányító központja újból Gyulafehérvár lett. Az új időszakot a korabeli írások „náj módi"-nak1 nevezték. Ezen jelző rossz hangzása inkább a társadalmi életre vonatkozott. A nagy járványok, természeti katasztrófák1 2, „majd a madéfalvi zendülést követő nagy kivándorlás a katolikusság zömét alkotó szé- kelység erős gyengüléséhez vezetett3". Közben a felvilágosodás is kezdi éreztetni hatását, „csendes hullámai eljutnak ide is", de a rendi szellem kivédi a romboló túlzásokat. A feszülő belső ellentétek kötik le a

1 Apor Péter: Metamorphosis Transsylvaniae. in: Erdély öröksége Vll.kt. l.o.

2 „1719-ben a Székelyföldet akkora pestis támadta meg, hogy egy év leforgása alatt több mint százezren pusztultak el"... „1749-ben a Moldovából érkezett sáskaraj okozott nagy kárt Erdély minden részében, 1751-ben sok árvíz volt és iszonyú jégesők estek, 1752 év nyári hónapjaiban nagy rettegés volt a rablóktól, akik Moldovába húzódtak meg."- Bőd Péter Önéletírása 20-22.O. in: Erdély öröksége VlII.k. i.m.

3 Jancsó Elemér:Bevezetés, in: Erdély öröksége VlII.k. VIII.o

73