Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 1. Szakasz: B. Sztoyka Zsigmond Antal püspöksége
szellemi energiákat. „A protestáns-katolikus, a szász és magyar, a főnemes és nemes ellentéteit a század második felében a román probléma is szaporítja"1. Hallgatnak ugyan a fegyverek, a pártok tusakodásai szelídebbb színt váltanak, de nem szűnnek meg. Nemesebb küzdőtéren, „zöld asztal mellett", a szó és toll fegyvereivel a „vallás" lesz a küzdelem tárgya, míg 1744-ben a „négy recepta testté lön"1 2. Most még nagyobb méreteket öltött a pártoskodás, az irigykedés, az uralkodni vágyás, amit „ősi eredendő bűneinkben találhatunk fel". „Ez a mi nemzetünket súlytó örök átok, ez hazánk és népünk oly gyakori válságos bajainak egyik kiapadhatatlan forrása."3 Ebben a megbolydult helyzetben a katolikus egyház kezd megerősödni, amiben szerepet játszott az uralkodói ház támogatása is. A katolikusok megnyirbált jogaikat fokozatosan visszaszerzik. Leglényegesebb sérelmük azonban: „pápista papoknak püspökük ne légyen"4 még a gubemiumi időszak első 25 évében is érvényben volt. Csak III. Károly, a szatmári béke után, 1713. febr. 18-án nevezte ki a csíkkarcfal- vi Mártonfi György volt nyitrai főesperest erdélyi püspöknek. A püspökséget pedig az 1715. dec. 11-én kelt rendeletével állította vissza5, így 1716-ban Gyulafehérvárra visszatérhetett a püspök6. Ugyanakkor Mártonfi György püspökkel kezdődően a mindenkori erdélyi püspököt bárói rímmel és gubemiumi tagsággal ruházták fel, hogy kellő súllyal képviselhessék a katolikus egyház ügyeit a protestáns rendi Erdélyben7. Sokan a helyzet ilyenfajta alakulását úgy ítélték meg, hogy „Erdélyben, hol az négy bevett vallás egyenlő jusokkal bír, egyedül a katolikus"8. Pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a katolikusok 1744-től 1 Jancsó uo. 2 Veszély Károly: Gyulafehérvári füzetek I. Kvár.1861. 32.o. 3 Jakab Elek: Az utolsó Apafi, in: Magyar Tört.Tár XXI.K. 188.0. 4 Veszély Károly: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. Kvár.1860.1.kt. 241.o. 5 Uo. 366.0. 6 Hermann: i.m. 347.0. 7 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII.századi Magyarországon. Bp.1983. 72.0. 8 Fogarasy Mihály: Az erdélyi püspökökről polgári tekintetben. Bécsl837. 42.0. 74
