Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
ván (+1667) csíkszéki kapitány, Lázár István (+1667) csíkszéki főkirálybíró, a szárhegyi ferences kolostor megalapozója, Haller János, Apafi tanácsosa, Mikes Kelemen (+1676), az esztelneki kolostor megalapozója, Kornis Gáspár, Apor István kincstárnok stb., akik a fejedelmi tanácsban is jelentős emberek1. így a XVII. század katolicizmusából lassan hiányozni fog egy sajátosan bénító elem: a félelem. A világi férfiak egyházhűsége a papságot erősítette, bátorította, a papi hivatások számának növekedését előmozdította. 6) Papnevelés „külföldön" az erdélyi fejedelemség idején „Erdélyi egyházmegyénknek a honi rendes papnevelde alapítása előtt és után is a papnevelés ügyében feledhetetlen szolgálatokat tett a halhatatlan Pázmány Péter bíbornok és érsektől alapított s nevezett bécsi Pázmány Intézet"1 2. Pázmány egyik legmaradandóbb alkotása, amely „300 év után is hangosan hirdeti azt az alkotó akaratot és gondolkodást, mellyel Pázmány intézményesen is akart biztosítani nemzetének mindenekelőtt nevelőket"3 4. Bécsben tanuló papnövendékek ellátására a Pazmatieumnak közel 15,5 ezer magyar forintnyi tőkét biztosított. Az intézet okmányát már 1619. jan. 10-én kiállította, csakhogy a Bethlen- féle hadjárat miatt a szeminárium megnyitása elmaradt. A második alapítólevelet 1623. szept. 20-án írta alá . Alapítványát VIII. Orbán pápa örömmel erősítette meg5. Pázmány a bécsi papnevelde alapítólevelében elrendelte, hogy a növendékek felvételénél különös tekintettel legyenek az Erdélyből és a török hódoltságból származó ifjakra, ha magukat arra kötelezik, hogy tanulmányuk végeztével szülőföldjükön fognak működni. Érdemes az alapítólevél ezen részét pontosan idéz1 Boros E: i.m. 26.o. 2 Beke: i.m. 9.o. ^ 3 Sczütz Antal: A nemzetnevelő Pázmány. Bp.1938.18.o. 4 Lukács László-Szabó Ferenc: Pázmány Péter emlékezete. Róma 1987. 296.0. 5 Fraknói: i.m. 327.o. 62