Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
fogadták a magyar királyok által kinevezett „választott" püspököket. Pl. 1642-ben Simándi István választott erdélyi püspököt Rákóczy György fejedelemmel utasíttatták ki1. A püspökség tényleges helyreállításáig a katolikusokat a fejedelmek által kinevezett vikáriusok fogták össze. Azokat a jogokat gyakorolhatták, amelyeket a trienti zsinat az általános helynökökre és főesperesekre ruház. Kormányozhatták az egyházmegyét, felügyeltek a lelkészek és tanítók munkáira, ellenőrizték az egyházi vagyon kezelését, egyházi s főleg házassági ügyekben teljes joggal bíráskodtak. Az egyházközségi és egyházkerületi gyűléseken a helyi viszonyoknak megfelelően szabályokat hoztak. Az új egyházi törvényeket igyekeztek életbe léptetni1 2 3. A vikárius által megvalósított egységes vezetés az erdélyi egyházmegyében valamennyire rendet teremtett. A katolikusok szervezettsége megerősödött. A bajokat viszont egészében nem orvosolta. A vikáriusi intézmény hátrányos helyzete éppen a papképzésben nyilvánult meg. A vikárius papneveldét nem építhetett, papokat nem szentelhetett^. Az erdélyi fejedelemség utolsó időszakára esik a jogi helyzetét összegező, 1653-ban megjelenő Approbatae Constitutiones. A törvénykönyv a létező állapotokat új formában szentesítette. Ennek értelmében a katolikusokat érintő kettős sérelem kifejezetten felszínre kerül: a püspök személye és a jezsuiták. A jezsuitákat kitiltó rendelet törvénykönyvbe kerülése a kolozsmonostori iskola sorsát pecsételte meg, ami a hatvanas évek elején egy időre újból feloszlik. Az a szerény „papképzés", amit kis mértékben helyileg biztosított a jezsuita iskola, megszakadt. Az erdélyi katolikusok a papi utánpótlást továbbra is idegenből voltak kénytelenek megoldani, akikkel szemben bizalmatlanul és erőszakosan viselkedtek a protestáns rendek. A katolikusok az 1675. nov. 25-i gyulafehérvári országgyűlésen a diszkrimináló eljárásokat fel is panaszolják, papjaikat védelmükbe veszik: „amiben vádoltatunk, semmi1 Bokor: i.m. llO.o. 2 Jakab Lajos Történeti közlemény, in: Erdélyegyházmegyei Értesítő. Gyfvár 1876. 83.0. 3 Bíró: i.m. 21.0. 59
