Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 5. Szakasz: Papnevelés Kovács Miklós püspöksége idején

plebs contribuens, mely a dolgok rendjével elégedetlen s hogy ez a tömeg éppen a románság, arra még csak nem is gondoltak"1. Az úrbérek ügyét is elodázták. Csak egy ember, Wesselényi Miklós látott világosan, és próbált megoldásokat is javasolni, de ez nem volt elegendő1 2 3. Pedig a román törekvések „összefoglalása", a Supplex Libellus Valacho- runr l 791 -ben figyelmeztetően megtörtént. Olyan nemzeti jogok biztosítását kérték benne, amelyeknek visszautasítása nyomán a nemzeti öntudat méginkább fokozódott: jogaik igazolására kidolgozták a conti- nuitás elméletét. Ebben fontos szerepet játszott a balázsfalvi „erdélyi iskola" nagy képviselőivel: a Samuil Micu, Gheorghe Sincai és Petru Maior triásszal az élen4.

Ezen politikai csatározások mellett a reformkori országgyűléseken a vallási kérdések is állandó problémákká váltak. A protestáns rendek legfőbb sérelmeinek egyike a katolikus püspök szerepe, „a tanácsban ül és országgyűlésre hivatik, magát Erdélyország püspökének írja, jövedelméről a kormány gondoskodik"5. A katolikus püspök kormány- tanácsossága mellett még a Katolikus Bizottság működését is nehezményezték, pedig ez a katolikusoknak nem járt előnyökkel. S az 1841. nov. 15-i országgyűlésen éppen ebben az ügyben kezdenek közös nevezőre jutni. A protestáns rendek is észreveszik, hogy a „Comissio" nemcsak saját autonómiájukat veszélyezteti, hanem ugyanúgy a katolikusokét is elnyomja. Közösen kérik a Comissio feloszlatását. Ez is jele annak, hogy az abszolutizmus a különböző vallások követőit menynyire szolidárissá tette6.

1 Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története. Bp. 1899. Il.kt.

417.0.

2 Jancsó i.m. 418.o.

3 Iacob, Marza: Scoala si natiune. Kvár. 1987. 29.o.

4 Nicolae Albu: Istoria invatamantului Romanesc din Transilvania. Blaj.1944. 242 - 244.0.

5 Bochkor Mihály: Az erdélyi katolikus autonómia.Kvár. 1911.320. o.

6 Bochkor: i.m. 322 - 324.o.

130