Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 5. Szakasz: Papnevelés Kovács Miklós püspöksége idején
2) A szeminárium helyzete Kovács Miklós püspök ezen „átalakulások időszakában" a Szepesy püspök által megreformált és beindított papképzést karolja fel. Szemináriumában az élet normalizálódott. Anyagi alapja annyira rendbejött, hogy még a püspöki támogatásra sem volt szükség, csak az 1830-as évek második felében merülnek fel újra az anyagi gondok. A kispapok is könyvekkel és megfelelő egyébb egyéni felszereléssel rendelkeznek1. Probléma az elöljárók beosztása körül van. A rektornak (director) és a főigazgatónak (prodirector) szerepköre nem volt pontosan körvonalazva, ami összeütközéseket szült. Orosz Mihály rektor már Szepesy Ignác püspök idejében többször panaszkodott, hogy a papneveldében nem érvényesítheti állásához illő befolyását1 2. Kovács püspök a feszültségek elkerüléséért csökkentette a főigazgató szerepkörét, intézkedéseit az Igazgatói Tanács végzéseihez kötötte. Orosz Mihály szemináriumi rektor 1834-ben bekövetkezett halála után egy évig Losteiner János lett a rektor, akit a nagy ambíciójú és széles látókörű Ráduly János követett (1835-1851 mint rektor, majd 1873-ig prodirektor). Ráduly idejében a szemináriumi elöljárók tanácskozása is veszített jelentőségéből, a prodirektor jogkörét is magának sajátította ki, a fegyelmi és anyagi ügyek intézésében szinte egyeduralkodó lett. Rektorságának idején a papnevelde tőkepénzét szükséges volt ingatlan vagyonba fektetni. Már Ráduly rektor előtt jelentkeztek a hiányok. A püspök jóváhagyásával elődje teljesítette a zsidó hitközség kérését: 1833-ban a zsinagóga „építmény felállításához helyet ad"3. Az eladott telket Sztoyka püspök 1 Püspöki Levéltár 584/1828. A kispapok anyagi helyzetéről, lelki és szellemi igényeikről betekintést nyerhetünk az 1828. augusztus 26-án elhunyt Kovács István kispap temetése után készült leltárból és a hozzátartozóikkal történt levelezésekből. Lásd.: Függelék VI. Szepesy Ignác a Statutájá- ban rendelkezik úgy, hogy a szemináriumban elhunyt kispapot az intézet köteles eltemetni. 2 Beke: i.m. 39.sz. 314.o. 3 Püspöki Levéltár 363/1834.sz. pk-i jóváhagyás. 131
