Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 3. Szakasz: Papnevelés a jozefinizmus időszakában
tént, de Vl.Piusz pápa ekkor kezdődő kálváriás „utazása"1 és augusztus 29-én bekövetkezett halála elodázta a Szentszék megerősítését. 1800. nov. 23-án foglalta el püspöki székét. „Az ő kormányzását erély, bölcsesség és részletekbe ható avatottság jellemzi ... nagy püspök nyomdokaiba lépvén, a papnevelde ügyét is szívén viselte". A református Jósika Miklós is úgy értékeli, hogy : „E derék egyházi úrnak igen sok érdeme volt mind vallási, mind irodalmi tekintetben, s annyi igaz, hogy Erdélynek alig volt kedvesebb egyházfeje."1 2 3 Mártonffi nagy gondot fordított papneveldéjére. Mint jezsuita, igyekezett a kor követelményeinek megfelelő lehetőséget és nevelést biztosítani. A papneveldéi Bizottmány munkájának felélénkítését szorgalmazta. Elvül kimondta, hogy a papnevelde alapítványait semmi szín alatt sem lehet megsérteni vagy kisebbíteni. Azon volt, hogy a papnevelés céljára tett alapítványokat székhelyére központosítsa. Szükségesnek tartotta a teológia anyagi helyzetének stabillá tételét, mert a létszámot éppen anyagi nehézségek miatt csökkenteni kellett4. A túlságosan gyenge tanulókat intézetéből elbocsátatta. A kispapok létszáma 30-ra csökkent. A Bizottmánynak volt egy olyan javaslata, hogy a nehéz körülmények miatt csak egészséges ifjakat vegyen fel a szemináriumba, „csak jó eredménnyel kiállott orvosi vizsgálat után vétessenek fel"5. Ezt a javaslatot Mártonffi püspök elutasította. Elégségesnek tartotta az „egészségükről" kiállított rendes orvosi bizonyítványt, mert gyulafehérvári tanulóéveik alatt a papságra való alkalmasságuk úgyis kiderül. Szép fekvése ellenére ugyanis a Maros-völgyi város atmoszférája az egészségre nem kedvező. A Maros és az Ompoly folyók gyakori áradása után Gyulafehérvár környékén sok tófészek és mocsaras rész marad, gyakori a köd, állandó a szél, a várban különösen nagy a huzat, ami a lakosság egészségét veszélyezteti. Többször előfordult, hogy a 1 Török József: Péter vándorúton. Mentor-Mont.1991.165.o. 2 Beke: i.m. in: Egyházi és Iskolai Hetilap. Gyvár.1870. 37.sz. 297.0. 3 Jósika Miklós:Emlékirata 86.o. in: Erdély öröksége IX.kt. i.m. 4 Vanyó Tihamér A.: A püspöki jelentések, i.m. 128.o. 5 Beke: i.m. 37.sz. 297.0. 110
